A hipertext a Google-galaxisban
2011. március 08. kedd, 13:13

A Google-galaxis… című kurzus harmadik előadását Szűts Zoltán tartotta. Az előadás címe A hipertext – a radikálisan új tartalomhordozó volt. Bíró Ibolya beszámolója.

Az előadás rendkívül részletes és izgalmas volt, a Kodolányi János Főiskola főiskolai docense rengeteg példával és szemléltető eszközzel mutatta be a hallgatóságnak, hogy tulajdonképpen mi is az hipertext. Ez a szövegfajta szakít a linearitással: elágazik, és választási lehetőségeket ad a felhasználóknak adott tartalmak megtekintésére. Először 1945-ben Vannevar Bush írta le e szövegtípust. Az elnevezés azonban a hatvanas években született meg, Theodor Nelson nevéhez szokás kötni.

A hipertext (pl. a wikipedia) rövid szekvenciák asszociatív közvetítésére alkalmas: ez némiképp ellentétben áll azzal, hogy egyesek megpróbálták ezt a sokrétű szövegtípust irodalmi szövegekkel feltölteni. Szűts Zoltán szerint a hipertext – mint irodalmi szövegeket hordozó felület – alul van reprezentálva. Kifejtette, hogy a könyv és az e-könyv közötti különbségek hamarosan el fognak tűnni. Ennek kapcsán említette meg azt a kutatási eredményt, hogy egy adott honlapoldalra látogatóknak csupán 16%-a olvassa el ténylegesen, elejétől a végéig az oldal szövegét.

Felvetette az előadó azt is, hogy ez a kulcsfogalom tulajdonképpen megfeleltethető a metaforának: értelmezése ugyanis olyan, mintha egy adott internetes oldalon lévő ismeretanyagot (amit nem tudunk értelmezni teljes egészében) az oldalon lévő egyéb linkek segítségével próbálnánk megérteni. Szűts Zoltán bevezetett egy új fogalmat, a gondolati linkelés-t, amelyben kulcsszerepet játszik a szerző és az olvasó, és gyakorlatilag az asszociációnak feleltethető meg.

Számos szerzőt-próbálkozót említett az előadó, akik létrehoztak valamilyen formában, szinten és minőségben hipertextnek nevezhető és irodalminak tekinthető alkotást. A teljesség igénye nélkül néhány példa: Farkas Péter: Gólem, Michael Joyce floppin megjelent műve, Stuart Moulthrop 1992-es regénye, Charles Cumming: The 21 Steps (Penguin Books), Toby Litt: Slice. Az alábbi linken ezek közül több is megtalálható: http://wetellstories.co.uk/

Az előadás végére egy központi kérdés maradt, mely érezhetően megmozgatta a hallgatóságot is: mitől működnek ezek a szövegek? Szűts Zoltán tömören fogalmazott válaszában: a világirodalmi kánon szövegeit veszik alapul, és maximálisan alkalmazkodnak a hipertextet olvasókhoz. E szövegek célja az örömszerzés.

Az előadáson nagyon jó hangulat uralkodott az A/428-ban, ami nagyban köszönhető volt Szűts Zoltán frappáns példáinak és a hallgatók előadás utáni kérdéseinek is. Még a technika ördöge sem tudott kifogni Bódi Zoltán moderátoron és Szűts Zoltánon, a vezeték nélküli internet keresésésének útvesztőjében végül egy androidos mobiltelefon váltotta meg a világot.

A következő előadók március 9-én 16 órától Dede Éva tanár-pszichológus (ELTE) és Nagy Levente lektor (OFFI) lesznek. Dede Éva előadásának címe: Online cselekedetek pszichológiája. Az internetpedagógia kérdései. Nagy Levente pedig az internetes információk alapján elkészülő nyelvi profilalkotásról beszél. Az interneten jártunkban-keltünkben nyelvi adatokat, nyomokat hagyunk magunk után. Csetelünk, blogolunk, kommentezünk. Mindezt természetesen anonim módon, figyelve arra, hogy valós és internetes személyiségünk ne legyen összekapcsolható szövegmegjelenéseinkkel. De vajon mennyire marad rejtve kilétünk egy igazságügyi nyelvész előtt, aki néhány órás kutatómunkával akár többoldalas korpuszt is összeállíthat nyelvi nyomainkból? Erre keressük a választ a következő előadásban.

 

A beszámolót készítette:
Bíró Ibolya
(ELTE-BTK, Magyar alapszak, III. évfolyam)

 

 

Keresés

Google-ajánlat