Aczél Petra és a médiaretorika

A KIM műhely tavaszi félévének harmadik és egyben utolsó nyilvános találkozója 2012. május 16-án, a nyelvészkönyvtárban volt. Az alkalmat a műhely vezetője, Veszelszki Ágnes nyitotta meg.

Meghívott előadónk, Aczél Petra, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi docense Médiaretorika címmel tartott előadást, amelyből kiderült, hogy az eddig egyértelműnek tartott tény, miszerint a retorika nem más, mint befolyásolás, meggyőzés a nyelv erejével, azonban napjainkban felmerül a kérdés, vajon pusztán csak nyelvhez köthető-e a jelen több ezer éves tudományág?

A prezentáció során egy újfajta szemlélettel ismerkedtünk meg. A retorikát lehetetlen csupán nyelvészeti területként vizsgálni, Aczél Petra amellett érvelt, hogy a retorikát ki kell terjeszteni: nem csak nyelvi tudományként, hanem általános társadalomtudományi kategóriaként kell tekinteni.

Számtalan új retorikai szakterület jelent meg, ezek közül néggyel ismerkedtünk meg az előadásban. Ilyen például az architektonikus retorika, vagyis a „szóépítészet” vagy „hatásépítészet”. Ez nem más, mint a téri (spaciális) elrendezés elvi rendszere. Az ember azon képességén alapszik, melynek segítségével mindenki képes a gondolatait asszociatív módon térben elhelyezni. Akárcsak a térkép vagy a wordle, remediálja, duplán kódolja a szöveget, a gondolatot.

A második terület a vizuális retorika. A terület kutatói többek között azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy vajon egy képben – legyen az reklám vagy egy, a verbális erőszak elleni kampány része – van-e bármiféle propozicionális állítás, hogyan elemezhető a képi hatás.

A legfrissebb tartományt a procedurális retorika képezi. Legfőbb alapelve, hogy a ’közlés’ nem tartalma felől, hanem eljárásként, procedúraként értelmezendő. A retorikus folyamat nem állításokból, nem is képsorokból épül fel, hanem digitális lépésekkel alakítja ki, formálja a befogadóban a véleményt. Erre jó példát a molleindustria.org oldalon elérhető játékok mutatnak: a játék lehetséges opciói jelentik az útvonalat, vagyis a retorikai folyamatot, amelynek során a meggyőzés zajlik.

A negyedik terület az aurális, hangi retorika világa. A hangokkal történő hatásgyakorlást kutatják a szakértői, mint például az egyénre és a társadalomra ható populáris filmzenék, zenék stb. meggyőző erejét.

Ezután az újmédia jellemzésére kaptunk ötféle megközelítést. Lister et al. alapján a fő jellemzői: digitális, interaktív (implicit dialogikusság jellemzi), hálózatos, hipertextuális és virtuális. Bolter és Grusin egy 1999-ben  megállapították, hogy az újmédiát remediatizáció jellemzi, azaz egyik célja, hogy mindent úgy mutasson, mintha a valóságot látná a szemlélő, másfelől viszont mindent többszörösen mediatizálni képes, fontos fogalmai tehát a közvetlenség és a hipermediatizáció. Murray a proceduralitás, a részvétel, a térbeliség és – a részben vitatható – enciklopédikusság négyes irányelvét illesztette az újmédiához. Miller pedig a technikai folyamatokra, kulturális formákra (ezek rizómaszerűségére) és az immerzív tapasztalásra (telejelenlét, elmerülés) hívja fel a figyelmet.

Mind Millernél, mind a Deleuze és Guattari szerzőpárosnál a rizóma az újmédia alapelve. A kifejezést, amely egyes növények gyöktörzsét jelenti, a biológia terminológiájából kölcsönözték. A kapcsolat alapja az, hogy az újmédiát is a kapcsoltság, a multiplicitás, az újrarajzolás, a kartográfia (térképszerűség), heterogenitás és a nemjelentő szakadás elve jellemzi.

Az előadás után Aczél Petra a jelenlévők kérdéseire adott választ Balogh Andrea KIM-műhelytag moderálásával. A felvetések érintették az oktatásra váró szükséges reformokat, tisztázódott az újmédia hatása a szövegre, az e-retorika vagy netorika szerepe és a retorika újradefiniálása. Végül a (felsőoktatás számonkérési módjait is érintő) proaktivitás fontosságát emelte ki az előadó, és hozzátette, hogy erre az egyik legalkalmasabb eszköz a retorika.

Erdei Emese (KIM-műhelytag)