Egy Leidenben lektor barátnőmet látogattam meg Hollandiában három napra. E holland kisváros vonattal három órára van Bochumtól (két átszállással, de ICE-s, 160 km/órás sebességgel). A kirándulás egy kis bosszankodással indult, mivel Duisburgban lekéstem – az egyébként igencsak megbízható Deutsche Bahn hibájából – a csatlakozást, egy mogorva kalauz ellenállását legyűrve, egy kedves információs és egy segítőkész BahnService-s nő segítségével gyorsan sikerült a jegyemet a két órával később induló vonatra átíratni. Így közel két órát még az említésre sem méltó Duisburgban csavarogtam.

Aztán majdnem estére érve Leidenbe, barátnőm már otthoni ízekkel, igazi magyar paprikáskrumplival várt (a német menza után értékeli csak igazán az ember). És hogy az aprócska kalóriabombát letornázzuk, esti sétára, Leiden felfedezésére kerekedtünk fel. November közepén csupa zöld a város és Amszterdamhoz hasonlóan csatornák szelik keresztül és kasul. Több, lakott malma is van. Az ablakokon nincs függöny. És ami azonnal feltűnt, hogy hihetetlenül kedvesek és igazán mosolygósak az emberek. Meg veszélyesek a biciklisek, mennek, mint az őrültek.

Szombaton délelőtt piacoztunk: csalogató sajtok, illatozó pékáruk, szebbnél szebbnek ígérkező tulipánok hagymái, varrásra csábító anyagok, olcsó ruhák, különleges csokik volt a fő kínálat. Miután felpakoltam csupa "igazi holland" holmival (Stroopwafel, betűs csoki, tulipán, sajt...), átruccantunk Hágába, a negyedórányi vonatútra lévő kormányzati városba. Még mindig bizonytalan vagyok, hogy Amszterdam vagy Hága-e az igazi holland főváros – nekik ebből kettő kell, biztos, ami biztos. Bebarangoltuk szinte az egész belvárost, megtaláltuk a királynő rezidenciáját, egy különleges kastélyt, Vredepaleis-t, a Binnenhofot (a minisztériumok székhelye), városházát és egy halom templomot. Bumliztunk a bevásárlóutcán, sok vicces szoborral fotózkodtunk, és három magyarral is találkoztunk (nagyon óvatosan kell bánni azzal, mikor és mit mondunk, még ha magyarul is!). Alig akartunk elszakadni Hágától, de kellőképpen fagyasztottak és kiéhezettek voltunk, így kénytelenek voltunk visszatérni Leidenbe.

Vasárnap sajnos Utrecht csalódást okozott, kihalt volt az egész város, és a rengeteg (bár el kell ismerni csodálnivaló) templomon kívül nem tudott mást nyújtani. No, ez így már nem is igaz, mert remek volt a caffee verkeerd meg az appelgebak, vagyis a tejeskávé meg az almás süti, amivel melengettük átfagyott porcikáinkat. Koradélután "hazatértem" a hőn szeretett Bochumba. Nagyon jól éreztem magam, ami nem elsősorban Hollandia szépségének (bár ez sem lebecsülendő) köszönhető, hanem remek, figyelmes és ötletes vendéglátómnak!