Egy kedves volt hallgatóm meghívására utaztam egy litván-magyar konferenciára Vilniusba.

A Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége időről időre konferenciát rendez, amelyre magyarországi és külföldi magyarokat hívnak meg, történelmi-irodalmi-nyelvi témakörökben. Ebben az évben áprilisban érkezett a felkérés, hogy tudnék-e május közepén kiutazni, és Vilniusban egy angol nyelvű előadást tartani a magyar nyelvi sajátosságokról, a legújabb nyelvi változásokról, elsősorban a magyar kultúra iránt érdeklődő hallgatóknak. A felkérést örömmel vállaltam, így töltöttem három emlékezetes napot a litván fővárosban.

Nagyon kedves vendéglátónk az érkezésünk napján elvitt minket a Vilniustól bő félórányi távolságra lévő Trakai várához. Ez a vizesárokkal körülvett vár található a legtöbb, Vilniusról szóló információs kiadványon, annak ellenére, hogy ténylegesen nem is a fővárosban található. Színes házak között vezet az út a nemrégiben felújított, szinte romantikus várhoz. Kiváló hangulatalapozó volt a látogatás.

Utána félig amerikai, félig litván vezetőnk végigvezetett minket a vilnius egyetemen: alapos bemutatást kaptunk az egyetem történetéről, a harangtoronyról, és persze felkerestük a Báthory-emléktáblát is. A magyarországi kollégákkal este még tettünk egy kört a kellemes kávézókkal teli sétálóutcán.

A konferencia után még betekintést kaptunk a nem túl élénk, de barátságos éjszakai életben, megkóstoltunk egy-két helyi specialitást.

Az utazásunk napján pedig egy kollégámmal végigjártuk a várost (gyalog minden elérhető távolságban van): felmásztunk a várromhoz, megnéztük a különleges stílusú Szt. Anna, Bernardinus és egy ortodox templomot, dombra fel, dombról le megtaláltuk a művésznegyedet (az önálló köztársaságot kikiáltott Užupis negyednek szórakoztató önálló alkotmánya van), és még a bástyadombra is felmásztunk. Késő este utaztunk haza. Odafelé varsói, visszafelé brüsszeli átszállással jutottunk el Budapestről Vilniusba.