Születésnapi meglepetésként londoni utat kaptam.

Késő délután érkeztünk Londonba, Paddington állomáson az ismert macifigura fogadott. A hotelbe bejelentkezés után nyakunkba vettük a várost: a Hyde parkon keresztül elértünk az Oxford Streetre, onnan a Piccadilly Circuson át a kínai negyedbe és a Sohóba. Ott egy olasz bár teraszán teázva hatvanpluszos, unionjackes táskát és bukósisakot viselő Vespa-rajongók motoros parádézásában volt részünk. Nagyot kerülve, a színházból érkező tömegeken áttörve még megnéztük a Covent Garden üzleteit, és késő éjjel értünk vissza a szálláshelyünkre.

Másnap Zoli dolgozott, én pedig egy hatalmas Hyde Park-séta és az Albert-emlékmű körbejárása után bevetettem magam a múzeumokba. Ezúttal két múzeumra volt időm (és főként erőm): a Science Museumban töltöttem a nap nagy részét, és utána rövidebben körülnéztem a Natural History Museumban is.
A Science Museum látványos és életteli, nem csoda, hogy az odalátogató diákcsoportok is élvezték. És nem csak egyszerűen nézték a kiállítást: több dolgot ki lehetett próbálni (például milyen lehet az űrben űrhajóskesztyűben csavarozni, hogyan kell többek között morzézni), illetve a vezetőjüktől feladatsort is kaptak: milyen információt kell megkeresni, milyen tárgyat kell lefotózni. Nem mellékesen egyébként ingyenesek a múzeumok (csak egyes, különösen népszerű, például dinós vagy 3D-s vetítést tartalmazó kiállításokért kell fizetni).

Volt kiállításegység a közlekedési eszközök történetéről, a mindennapi használati tárgyak fejlődéséről, az időmérés módjairól és az órakészítésről, a távközlés technikáiról, az étkezés és a pszichológia összefüggéseiről, orvosi eszközökről és az űrutazásról, holdraszállásról. A természettudományi múzeumra már kevesebb energia jutott: ennyiféle kiállítást nyújtó és négyemeletes múzeumból egy napra egy megnézése az ideális. Mindenesetre a Natural History Museum a klasszikus, filmekben is látható múzeum, többek között régi állatpreparátumokkal, emberi és állati csontvázakkal, rovarokkal, pókokkal. Egy teljes emelet a vulkánokkal és földrengésekkel foglalkozik: itt a legmegrázóbb az a terem volt, amely egy élelmiszerbolt díszletei között újrajátssza a legutóbbi nagy japán földrengést, zörejekkel, fényeffektusokkal, áramkimaradással és mozgással: mozog az egész terem, csörögnek az üvegek a polcokon, recseg az épület... Többet időztem még a törzsfejlődéses szekcióban is: legalább húsz emberi és majomcsontváz összehasonlításával mutatják be az evolúció elméletét. Megdöbbentően kevés a különbség (ránézésre) és sok a hasonlóság...

Mivel a Hyde Park környékén laktunk, újfent sétáltam egyet a ragyogó napsütésben (otthon közben szakadt az eső, mintha kicseréltük volna a prototipikus időjárást). A késő délutánt a Sohóban és környékén töltöttük, ekkor már kettesben.

A péntek délelőtt a Harrodsé volt (a közelben volt feladat), műtárgyak, luxuscikkek, technikai ketyerék (az egyik óriástévé éppen kétszer annyiba került, mint a pesti lakásom) és Harrods-giccsek tömkelege. Még megebédeltünk egyet a napsütötte parkban, és hazafelé vettük az irányt.

Alig várom, hogy visszatérjünk! Annyi, de annyi felfedeznivaló vár még!