Luxemburg, Brüsszel (2003. december)
2011. január 23. vasárnap, 22:26

Igen izgalmas hétvégén vagyunk túl, még az élményfeldolgozás (és a rápihenés) állapotában...

Szombaton hajnalban indultunk Bochumból Belgiumba, Brüsszelbe. A szokásos hármasunk további három taggal bővült: Franciaországban ösztöndíjaskodó barátnőmmel és az ő francia és finn ismerősével. Öt óra vonatozás után érkeztünk Bruxelles Centraal pályaudvarra.

Találkozás, örömködés régen látott barátnőmmel, aztán beültünk kávézni egyet, hogy a hideg-esős-nyirkos időt kicsit ellensúlyozzuk, legalább belülről melegítsen valami. Aztán elindultunk felfedezni az Unió fővárosát. Kezdtük a lenyűgöző főtérrel (Grand Place) – most végre nappali fényben is láttam (a nyári esti séta után), karácsonyi díszletekkel... Nincs rá más szó, csodálatos. Aztán tettünk egy sétát: a katedrálisban, a királyi parknál, királyi palotánál, városházánál. Különösen a zenés múzeum tetszett: szecessziós épület...

A Manneken Pist, a pisilő kisfiút sem hagytuk ki – most nem volt meztelen, szegénykét télapó-ruhába öltöztették. Beszereztünk egy-két szuvenírt, természetesen belga csokit. Egy mondás szerint az emberek vagy a belga sör, vagy a belga csoki miatt jönnek Brüsszelbe... Van benne némi igazság!

Feltérképeztük Belgium legnagyobb karácsonyi vásárát (ahhoz képest, hogy ez a legnagyobb, elég kicsinek tűnt). Brüsszeltől búcsúzóul még egyszer megnéztük a már esti kivilágításban díszelgő főteret, es Luxemburg felé vettük utunkat.

Kellemes, háromórás vonatozás után megérkeztünk a luxemburgi nagyhercegség fővárosába. Akaratlanul is sikerült felfedeznünk az éjszakai Luxemburgot – szakadó esőben, sötétben, csomaggal nem sikerült elsőre (másodjára sem) megtalálni a Youth Hostelt. Emlékeztetőül: hat, remekül tájékozódó lány voltunk. Az egyik jellegzetes utcát legalább négyszer megtaláltuk, de a szállást sehogy sem sikerült… Jó hosszadalmas bolyongás után (miközben végig el voltunk ámulva, micsoda szép varos ez a Luxemburg: hegyes, szakadékos, viaduktos, hidas, templomos, váras, kastélyos, kazamatás – mondom, sokfelé jártunk az éjszaka ) végül megtaláltuk éjszakai nyugodalmunkat. A 32 fős szobában további húsz emberrel, még soha nem aludtam ennyien :-) Na de ez volt a legkevesebb, kellőképpen fáradtan zuhantunk az ágyba.

Másnap kiderítettük, hogy valójában 5 percre volt az állomástól a szállásunk... De ekkor mar legalább tudtuk, mit érdemes nappali fényben is megnézni e varosban. Főtér, a nagyherceg kastélya, Notre-Dame dóm (nem csak Párizsnak van ilyen), sétálóutca, ... aztán megint egy kis karácsonyi vásár (német Bratwursttal, német Glühweinnal, de francia gesztenyével)... további séta: viadukt, kazamaták, egy óriási, még decemberben is zöld park (december 14-én árvácskák virítottak a park közepén) kacsás, szökőkutas tavakkal.

Csodálatos hétvége volt, nem is gondoltam, hogy még Luxemburgba is el fogunk jutni, nem szerepelt az eredeti tervek között, de igazán megérte.

 

 

 

Keresés

Google-ajánlat