Kedves Bica!

Rég hallottam felőled, nagyon hiányzol már! Igazán nagyon vágyom egy jó kis közös beszélgetésre, főleg most, mikor egyszerűen lehetetlenné vált az életem, és öröm elmenekülni itthonról.
Képzeld, az eddig nyugalmas kis vackom békéjét egy elviselhetetlen új szomszéd forgatta fel! Amikor megtudtam, hogy beköltöznek a mellettem lévő üres lakásba még örültem is, mert legalább lesz, aki télen oldalról melegítse a szobát. De inkább maradt volna a hideg a régi hűvös csönddel egyetemben...
Szóval, az új szomszéd érkeztét már az első estén éjfélig tartó dübörgés, átszűrődő társasági kacaj és éles hangú károgás jelezte. Gondoltam, jól van, házavató, van ilyen. De már akkor gyanús volt: miért Zámbó Jimmy szól?
Az éjszakába nyúló falon túli dorbézolásból azonban rendszer lett. A Királyon kívül állandó lakótársammá vált Postás Pityu, Bódi Guszti és Lagzi Lajcsi. Na, meg Kordáék. Nem győzöm hangosítani Chopint és Beethovent.
Aztán tegnapra már annyira elegem lett, hogy éreztem, valamit tennem kell, hát átmentem és bekopogtattam. Egy otthonkás néni nyitott ajtót, kezében még fakanállal. Meglepetésemben az elképzeltnél is konszolidáltabban huzakodtam elő a problémámmal, de az anyó még így is bosszúsan grimaszolt, majd ennyit felelt: Nem csak a húsz éveseké a világ, aranyosom!

Sokszor puszil hamarosan halláskárosodott és alváshiányos barátnőd:
Kinga

(Kenyeres-Gyulassy Kinga)