1. A kinezika és mimika jelentőségének érzékeltetésére pantomim játék. A csoport tagjai párt alkotva ábrázolnak egy szituációt csupán a testnyelvvel. A szituációkat cetlin húzzák ki, egymás között megbeszélik, majd bemutatják a többieknek, akiknek ki kell találni, miről szólhatott a jelenet.

barátok hosszú idő után újra látják egymást;
családi veszekedés;
egy ember tájékoztatást kér a metrón két addig egymással beszélgető ismerőstől;
útbaigazítás egymás nyelvét nem ismerő emberek között;
egy diák kiselőadást tart, az egyik hallgatóját leköti a téma, a másik pedig érdektelen marad, és unatkozik stb.

2. A beszéd szupraszegmentális vonásainak jelentéshordozó szerepére világít rá. Szituációkat kell kettesével vagy hármasával megoldani. Egy helyben ülve, kifejezéstelen vagy eltakart arccal kell gyümölcsneveket (pl. dió, alma, barack) egymás után gyorsan ismételni, a szituáció által megkívánt szupraszegmentális jelekkel.

baráti vagy tudományos vita
pletykálás
egy nagy örömhír bejelentése, gratuláció
indulatos veszekedés
egy hivatalos beszélgetés (pl.: okmányirodai dolgozó kérdezi ügyfelei adatait)

3. Az írott szövegben rejlő nonverbális jelek: Egy semleges jelentésű szót (pl. TÁBLA) különböző érzelmi töltetet kifejezve felírni a táblára. A kifejezendő hangulatot/jellemző szerint valaki felírja a szót a táblára.

erőszak, tiltás;
félelem, zavar;
romantikus;
pajkos, vidám;
érvényesülni akarás, határozottság