Kommunikációs hazatérés: mobiltelefon és képiség

Erdei Emese műhelytagunk beszámolója az eseményről

A Kommunikáció: internet és média műhely idei második nyilvános találkozóját 2012. április 18-án Veszelszki Ágnes, a műhely vezetője nyitotta meg.

Ezúttal Nyíri Kristóf akadémikus, az oktatásfilozófia professzora tartott előadást az általa kommunikációs hazatérésnek nevezett folyamatról, amely a mobiltelefon megjelenésének köszönhető. „A tér okozta korlát leomlott” – fogalmazott a professzor. 2005-ben szerkesztett könyvében, a Sense of place-ben kifejti, hogy a fizikai lokáció nagyon is számít. A kötetcím Joshua Meyrowitz No sense of place művének címére reflektál, amely éppen azt taglalja, hogy a mai online világban nincs már térérzékünk, és társadalmi helyünket sem tudjuk beazonosítani. Ennek mond ellent a Sense of place kötet: igenis értelmezhető a tér koncepciója a mobilkorban is.

A Mobilközösség ‒ mobilmegismerés című kötet (amely 2002-ben jelent meg Nyíri Kristóf szerkesztésében) egyik szerzője, Robin Dunbar az „üresjáratú fecsegés” fontosságát emeli ki. A majmok a kis csoportokban való kurkászás következtében szorosan összetartó közösséget alkotnak, ezt a bensőséges kapcsolatot az embereknél a beszélgetés hozza létre. A beszélgetés az információcsere mellett az egymáshoz közel kerülésre is szolgál. Így érthető, miért jelenik meg a locsogás (a pletyka) a mobilbeszélgetések közben. Sőt vizsgálatok szerint olyan csoportokban is locsogásra késztet a mobil, amelyek prototipikusan hallgatagok (mint például a finnek).

Dunbar három csoportot különböztet meg egy ember aktív kapcsolatszáma alapján. Az első, ún. kisközösséget 4–5 fő alkotja. Ők azok, akikkel legtöbbször beszélünk mobilon, és általában reggel-este személyesen is találkozunk velük. A második csoport 10–12 főre terjed. Ez a réteg a „jó barátok” rétege. A harmadik koncentrikus kör a maximális kapcsolatszámunkat jelöli ki, ez a szám 130–150 közé esik. Dunbar megállapítását történelmi adatok is alátámasztják (régi tipikus falu, katonai század, szubdiszciplínák). Az előadáson az is kiderült, hogy ez a határ kognitív jellegű (a neokortex mérete határozza meg), tehát a digitális kommunikáció korában sem tudunk több személlyel valódi aktív kommunikációs kapcsolatot ápolni. A három réteg összekeveredik a közösségi oldalakon.

A továbbiakban Nyíri Kristóf rátért a kommunikációs hazatérés fogalmának megmagyarázására. A kommunikáció fejlődési folyamatának kiindulópontja a taglejtésekkel való kommunikáció az őskorban, és a szónyelv megjelenésétől az íráson át a nyomtatásig jut el. A szónyelv megjelenése az emberi gondolkodás vizualitásával ellentétben áll, mivel a képi kommunikáció jelentősége visszaszorult (ez pedig összefüggésben lehet a diszlexia kialakulásával). Az ember nem elsődlegesen szavakban, hanem percepciókban, képekben („képaláírásokban”) gondolkodik. Erre példaként Nyíri Kristóf a vizuális típust hozta (hány ablaka van a házatoknak? sorold fel Európa országait?). A nyelvi fordulat (linguistic turn) gondolkodói szerint a gondolkodás szavakban történik, verbális szimbolikus folyamat. Ám „szerencsére az 1970-es években eljött a képi fordulat (iconic turn) is a világunkba”. A mai ember (ismét) képekben, sőt mozgóképekben kommunikál. A fénykép hozta vissza a képet mindennapjainkba, de a beállított fényképek után a mobilkép nevezhető az első nem elidegenített, azaz nem beállított képnek. E gondolatsor a szerző Mobiltárs a szélessáv sodrában című tanulmánykötetében részletesen elolvasható.

A számos kérdést felvető fejtegetések után lehetőség nyílt a vitára, amelyet Németh Luca műhelytagunk moderált. Szó esett a kisvilág-elméletről, az erős és gyenge kapcsolatok funkcióiról, a nyelvi interaktivitásról a mai digitális világban, a fizikai és digitális környezetről, valamint a diszlexia kapcsolódó kérdéseiről.

A témával kapcsolatos könyvek és tanulmányok megtalálhatók a 21. század kommunikációjával, a mobil információs társadalommal foglalkozó http://www.socialscience.t-mobile.hu/ oldalon.

Erdei Emese