Beszámoló a Komm7 egyik előadásáról (2017. 11. 07.)

Bizonyára mindannyian hallottuk már ezt a szlogent, talán nem is egyszer. Ha véletlenszerűen megszólítanánk néhány hölgyet az utcán, és megkérdeznénk, hogy mennyire ért egyet ezzel az állítással, a válaszok minden bizonnyal eltérőek lennének. Abban viszont nagy eséllyel mindannyian egyetértenénk, hogy nőnek lenni nem könnyű.

Érhet-e bármilyen hátrányos megkülönböztetés a munkahelyemen azért, mert nő vagyok? Család vagy karrier? Hogy lehetek vonzó nő és gondoskodó anya egyszerre? Milyen belső konfliktusokkal kell megküzdenem anyaként? Mitől leszek jó nő? Milyen elvárásoknak kell megfeleljek nőként? Ezek külső vagy belső elvárások? Többek között ezeket a kérdéseket feszegette Réz Anna, az uvegplafon.blog.hu alapító-szerkesztője és Kóczián Mária, a Talita keresztény női magazin alapítója és szerkesztője a Komm7 programsorozat első előadásának keretei között.

A beszélgetés során két eltérő nézőpontból kaphattunk betekintést a 21. században jelenlévő női szerepekre, így például a dolgozó nőre, valamint a családot összetartó anya figurájára. A beszélgetés előrehaladtával, a szerepkörök vizsgálata mellett, elkezdett kirajzolódni egy, a témában igen jelentőségteljes kérdés, miszerint beszélhetünk-e női szerepekről a férfi szerepek vizsgálata nélkül. A kérdés relevanciáját még inkább növelte, hogy a nagy érdeklődés ellenére, a jelenlévők közül mindössze ketten képviselték az ellenkező nemet. Így felmerül egy újabb kérdéskör: Vajon érhetünk el bármiféle változást a párbeszéd hiánya nélkül? Van-e egyáltalán szükség a változtatásra?

Véleményem szerint van, hiszen a nőket érő hátrányos megkülönböztetéseknek ugyanúgy a férfiak szívügyének is kellene lennie, ahogyan a férfiakat ért atrocitások is a nőké. Hiszen a férfiak 21. századi szerepeinek vizsgálata elengedhetetlen lenne a női szerepek vizsgálatához. Gondoljunk csak bele, hogy ma már nem szokatlan, hogy egy apa menjen gyesre, holott ez még száz éve elképzelhetetlen lett volna (vagyis hogy egy férfi feladata legyen egy kisbaba gondozása). Ennek hátterében persze ok-okozati viszonyt vélhetünk felfedezni, hiszen, ha az apa van otthon, akkor valakinek dolgoznia kell. Emellett persze az is lehetséges, hogy épp az anya vágyik vissza a munkahelyére, és ezért marad otthon a férfi. Az biztos, hogy a szerepkörváltozások mindkét esetben hatással vannak a másik nemre. A téma vizsgálata a másik fél nélkül így sosem ad majd teljes képet.

Hogy vajon létrejön-e a párbeszéd nő és férfi között ebben a kérdéskörben, és esetleg sikerül-e lényeges változást elérni (már amennyiben erre szükség van), az még a jövő zenéje. Azonban egy fontos gondolatot el kell fogadnia mindkét nemnek ahhoz, hogy ebben a témakörben előreléphessünk. Ahogy ezt mindkét vendég előadó kihangsúlyozta az előadás során, nincs férfi nő nélkül, ahogy nő sincsen férfi nélkül. Hölgyeim és Uraim, itt az ideje, hogy elbeszélgessünk.