Szófelhő
kommunikáció feladat oktatás műhely tehetséggondozás internet digilektus konferencia média stílus módszertan facebook marketing stilisztika barangoló netszótár internetkommunikáció utazás szövegalkotás borkommunikáció infokommunikáció bormarketing bibliográfia stílusgyakorlat kreatív írás digital_communication digilect emotikon tipográfia írásgyakorlat pályázat marketolingvisztika retorika digitális_kommunikáció prezentáció emoticon communication visual_communication önéletrajz visualisation reklám életrajz szövegértés tárgyalástechnika vizuális kommunikáció folyóirat üzleti kommunikáció meme szövegértelmezés vizuális_kommunikáció szövegelemzés énmárka szövegnyelvészet memes vizualitás szöveggondozás
A helyesírási szabályzat 12. kiadása (Tomor Dávid Domonkos) |
2015. december 14. hétfő, 13:35 |
Az anyanyelvi kritériumvizsgára felkészítő szemináriumon készült esszé
Helyesírási szabályzat 2015-ben
Könyvesboltok kirakatában az ember általában kalandregényt, szakácskönyvet, regényt vagy verseskötetet lát, különösen a karácsonyi ünnepkör közeledtével. Ritka dolog az, hogy egy szakkönyvet pillanthat meg a kirakatüveg mögött. Ha mégis így lenne, akkor pedig biztosra vehető, hogy a könyv nem azért kerülhetett ilyen kiemelt helyre, mert a benne foglalt ismeretek mindenki számára olyan könnyen érthetőek lennének, hanem azért, mert a szaknyelven megfogalmazott ismereteken túl olyan kérdésekre irányítja rá a figyelmet, amelyek egy adott társadalom mindennapjaiban kiemelt jelentőséggel bírnak. A magyar helyesírási szabályainak idén szeptemberben kiadott 12. kiadása is azért lehet már szeptemberi megjelenése óta a kirakatok polcain, mert a saját eredményein – ti. a konkrét helyesírási szabályok mintegy 300 pontban való bemutatásán – túl a közbeszéd részévé tette ismét a helyesírás témáját. Tehette ezt azért is, mert a kiadás után eltelt három hónapban magára a szabályzat egészére szakmai kritika nem érkezett. A szabályzat készítőinek részéről a Magyar Nyelvőr című folyóirat legutóbbi számában az MTA Osztályközi Állandó Bizottságának volt elnöke, Keszler Borbála professzor asszony közölt egy rövid cikket az új helyesírási szabályzat elkészítésének menetéről és a legfontosabb változtatásokról, azonban erre reagáló, hasonló színvonalú, a szabályzat egyes változtatásait számba vevő kritika nem jelent meg. Ráadásul a napi sajtó minden egyes médiuma úgy tudósított a könyv bemutatásáról, hogy a szabályzat megváltozott helyesírású szavakat felsoroló jegyzékből kiragadott egy-egy szót, s a cikk címébe foglalva értesítette a közvéleményt arról, hogy új helyesírási szabályzat készült (pl.: „Ésszerű vagy ésszerű? Jön az új helyesírás"). Ez egyrészt félrevezető volt abból a szempontból, hogy a közvélemény számára azt a látszatot keltették, hogy nem átgondolt módosítások miatt adták ki a szabályzatot, hanem csak egy önkényesen módosított szójegyzék miatt. Másrészt viszont a nyomtatott és elektronikus sajtó hozzáállása sokat elárul arról, hogy a helyesírást még ma is sokkal inkább egy – külső tényezők által létrehozott – merev szabályrendszernek tekintjük, mint egy – a beszéd közmegegyezésen alapuló lejegyzését – segítő eszköznek. Erre a megközelítésbeli problémára – az új szabályzat megjelenése után – először Kálmán László nyelvész hívta fel a figyelmet, amikor az Élet és Irodalom című hetilapban Helyesírási válsághelyzet címmel közölt terjedelmes írást. Ebben az új szabályzat elkészítőinek a szemére vet néhány elvi hiányosságot, és helyesírási válsághelyzetnek titulálja azt a jelenséget, hogy a szabályzat készítői „ajánlásnak" minősítették a frissen megjelent munkájukat, míg szerinte az iskolai számonkérés során továbbra is merev szabályzatként alkalmazzák a tanárok a helyesírási szabályzatot. Kálmán úgy véli, hogy a helyesírásról való gondolkodás tekintetében kellene radikális változást teremteni, és be kellene látni, hogy a helyesírás alapvetően az olvasást hivatott megkönnyíteni, ezért szerinte semmi szükség például az egybeírást és különírást részletesen szabályozni. Továbbá igen fontosnak tartja egy „didaktikusabb" szabályzat elkészítését is, ami a szabálypontokat közérthető módon foglalja össze a tanároknak és a diákoknak egyaránt. Hasonló szemléletbeli hibákat fogalmazott meg a szabályzattal kapcsolatban Arató László magyartanár is a Magyar Narancs című hetilapban. Szerinte „erkölcsileg és gazdaságilag is problematikus vállalkozás" az új helyesírási szabályzat, mert mind szemléletében, mind gyakorlatában egy olyan helyesírási szisztémát folytat, amely a hétköznapi realitásokkal (ti. a kiejtéssel) sok esetben szembekerül. (Szerinte pl. a sárgarigó szó helyesírásán nem kellett volna változtatni csak azért, mert a biológia tudományának képviselői emellett érveltek.) Szintén Arató fogalmazza meg azt a kritikát, hogy a helyesírási szabályok betartásában a mai kor embere már sokkal inkább engedelmeskedik a számítógépen található helyesírás-ellenőrző programoknak, mint a saját elvárásainak. Ennek szellemében hívja fel a döntéshozók figyelmét arra, hogy mihamarabb egyeztessenek a számítógépen található javítási programok kidolgozóival az új szabályzat elvárásairól, mert ha nem teszik, a szabályzatban foglaltak még kevésbé fognak átkerülni a gyakorlatba. A fenti kritikákra részben válaszlevélben, részben önálló interjúban a helyesírási szabályzat készítőinek egyes tagjai részletesen válaszoltak. Siptár Péter az Élet és Irodalom hasábjain maga is elismerte egy kifejezetten diákoknak és tanároknak szóló változat elkészítésének a szükségességét, s ígéretet tett arra, hogy ez a fajta kiadvány 2016 szeptemberében kerül megjelenésére. Prószéky Gábor a Magyar Narancsban pedig amellett foglalt állást, hogy a helyesírási szabályzatnak az oktatáspolitikai változásoktól függetlenítenie kell magát, valamint biztosítékot ígért arra, hogy a változások többsége hamarosan bekerül a számítógépen található javítási programokba is. Továbbá Prószéky hívta fel arra is a közvélemény figyelmét, hogy az új szabályzat mellé a vásárlók interneten elérhető szótárprogramot tudnak alkalmazni, valamint az interneten a szabályzat legfontosabb változtatásai, helyesírás-ellenőrző programmal együtt elérhetőek. A fent említett kérdésekből is világosan kitűnik, hogy a helyesírásról való diskurzus újraindulása igen időszerű volt. A nagyrészt számítógépen létrehozott szövegek, a folyamatos internethasználat, az egyre szaporodó idegen nyelvű kifejezések és még megannyi jelenség időszerűvé tették egy új helyesírási szabályzat kidolgozását. A fogyatékosságairól szóló vita természetesnek tekinthető, hiszen a helyesíráshoz való jelenkori viszony továbbra is számos kérdést vet fel. Azonban a kérdések megfogalmazásához, a problémák artikulálásához szükség volt egy új viszonyítási pont kialakítására. A magyar helyesírás szabályainak 12. kiadása többek között ezt a viszonyítási pontot volt hivatott megteremteni, s a viták intenzitásából is kitűnik, hogy ebbéli szerepét mindeddig maradéktalanul betöltötte, joggal található meg szinte egyedüli szakkönyvként a könyvesboltok kirakataiban.
Felhasznált források: Kálmán László 2015: Helyesírási válsághelyzet. Élet és Irodalom 59. (2015. 09. 25.) 3. Siptár Péter 2015: Válsághelyzet? Élet és Irodalom 59. (2015. 10. 02.) 12. Keszler Borbála 2015: A helyesírási szabályzat 12. kiadásáról. Magyar Nyelvőr 139. 253–269. Markó Anita 2015: „Nem lett volna szabad kiadni" – Arató László magyartanár az új helyesírási szabályzatról. Magyar Narancs 27. (2015. 10. 15.) 10–12. Markó Anita 2015: „Engedékenyebbeknek kell lenni" – Prószéky Gábor az új helyesírási szabályzatról. Magyar Narancs 27.(2015. 10. 15.) 8–11.
|