Szófelhő
kommunikáció feladat oktatás műhely tehetséggondozás internet digilektus konferencia média stílus módszertan facebook marketing stilisztika barangoló netszótár internetkommunikáció utazás szövegalkotás borkommunikáció infokommunikáció bormarketing bibliográfia stílusgyakorlat kreatív írás digital_communication digilect emotikon tipográfia írásgyakorlat pályázat marketolingvisztika retorika digitális_kommunikáció prezentáció emoticon communication visual_communication önéletrajz visualisation reklám életrajz szövegértés tárgyalástechnika vizuális kommunikáció folyóirat üzleti kommunikáció meme szövegértelmezés vizuális_kommunikáció szövegelemzés énmárka szövegnyelvészet memes vizualitás szöveggondozás
| A kétnyelvűség személyes aspektusai (Magdó Dorottya) |
| 2016. június 07. kedd, 13:52 |
|
Témaválasztásom A kétnyelvűség témája közel áll hozzám. Marosvásárhelyi vagyok. Ebben a városban körülbelül a lakosság fele román, fele magyar nemzetiségű. Olyan környezetben éltem, jártam iskolába tizenkét évig, amelyet magyar anyanyelvem mellett a román nyelv is átszőtt. Bár többnyire magyar emberek között mozogtam, a román nyelv – és így a kétnyelvűség is – tagadhatatlanul részét képezi az életemnek. A következőkben egy rövid, áttekintő képet alkotok a kétnyelvűségről, illetve bepillantást nyerek az erdélyi magyarok kétnyelvűségébe is.
A kétnyelvűség fogalma Az Európában általánosan elterjedt nézettel szemben a kétnyelvűség vagy bilingvizmus jelen van minden országban, társadalmi csoportban és korcsoportban. Az egynyelvűek gyakran „keveréknek" vagy „nyelvromlásnak" minősítik, és elutasítják azokat a jelenségeket, amelyek a kétnyelvűek nyelvhasználatában természetes módon vannak jelen. A kétnyelvű egyén nem több, és nem kevesebb, hanem más, mint az egynyelvűek. A bilingvizmus fogalmát sokféle nézőpontból szemlélik. A pszicholingvisztikai megközelítés szerint kétnyelvűnek tekintünk egy személyt akkor is, ha az egyik nyelven például csak olvasni tud. Ebben az értelemben az idegen nyelvi kurzust elkezdő személy is kétnyelvűnek tekintendő. Produktív kétnyelvűnek nevezzünk az egyént, ha mindkét nyelvet beszéli és érti is. Receptív kétnyelvűről beszélünk, ha az illető az első nyelvet érti és beszéli, de a másodikat csak érti akár írott, akár beszélt formában. A szociolingvisztikai nézetek megkérdőjelezik a kettős monolingvis elméletet, amely szerint a kétnyelvűség azt jelenti, hogy a két nyelv anyanyelvi kontroll alatt áll, az egyén tökéletesen birtokolja azokat. Ezen a ponton feltevődik a kérdés: ki a tökéletes anyanyelvi beszélő? A szociolingvisztika válasza: nem létezik helyes vagy helytelen nyelvhasználat. Egy nyelvnek több változata él, ezek segítségével fejezhetjük ki társadalmi hovatartozásunkat, verbális, illetve társadalmi flexibilitásunkat. A nyelvváltozatok elfogadásával azt is belátjuk, hogy nem létezik a nyelv ideális beszélője. Ennek alapján értelmetlenné válik az anyanyelvi kontroll kérdése a kétnyelvűség kapcsán is (Navracsics 1999). „A kétnyelvű nem két (vagy több) teljes vagy nem teljes monolingvisnek az összessége, hanem sokkal inkább egy specifikus és teljesen kompetens beszélő-hallgató" (Grosjean 1994: 103–113, Navracsics Judit fordítása). Kommunikatív kompetenciája ugyanannyira fejlett, mint az egynyelvű személyé, de természetében nagyon különbözik attól. A két nyelvet nem lehet elkülönült egységekként kezelni, az egyes kódok nem választhatók szét teljesen. Egy kétnyelvű család számára természetes lehet, hogy az alapnyelvű kommunikációt a második nyelv szavai, mondatai tarkítják. Egy romániai magyar családban előfordulhat, hogy a magyar nyelv kizárólagos használata jellemző, de beszédükben olyan kifejezéseket, szavakat használnak, mint: meg lett oldva, elmegyek egész a boltig, hogy még vagy, jaurt, pix, notár, vinetta, szemafor, murok, gáska, balkon, punga, kalorifer, blokk, borkán, maszlina, bon ahelyett, hogy: 'valaki megoldotta', 'a boltig megyek', 'hogy vagy', joghurt, golyóstoll, jegyző, padlizsán, jelzőlámpa, sárgarépa, csapat, erkély, nejlonzacskó, radiátor, panel, befőttesüveg, olajbogyó, nyugta. A század elején Amerikába vándorolt magyarok szinte szükségszerűen átvették az amerikai angolból az újonnan megismert tárgyakhoz, fogalmakhoz kapcsoló szavakat, például: érkondisön < air condition 'légkondicionálás', vilcsér < wheel-chair 'tolószék', kokó < coke 'kóla' (Bartha 1993; Bartha 1998: 19–24). A kint születetteknél azonban számos nyelvrendszerbeli sajátosság is megfigyelhető; gyakran angol szintaktikai szabályok szerint alakítják magyar szavakból álló beszédüket: a szüleik mind magyar voltak; a kislány hajtott túl bátran; őneki van még két kiskorú gyerek (Kontra 1990: 76–85). Milyen folyamatok eredményeként jönnek létre ezek a sajátos nyelvváltozatok? Hogyan kerül bele egy nyelvi elem egy másik nyelvbe? A következőkben áttekintünk két jelenséget, amelyek elválaszthatatlanok a kétnyelvűség fogalmától.
Kölcsönzés és kódváltás A lexikai kölcsönzés „egy nyelv elemeinek egy másik nyelvbeli reprodukciójára tett kísérlet" (Haugen 1950: 212). Kölcsönzésről beszélünk, ha az adott elem a közösség nyelvi rendszerének részévé válik. Három formáját különböztetjük meg: beszélhetünk direkt, indirekt, illteve hibrid kölcsönzésről. A direkt kölcsönzés (Kontra 1981) az átadó nyelvi elemek egyszerű átvételét jelenti. Az átvevő nyelvben kölcsönszavak jönnek létre. Indirekt köcsönzés alatt az átvett nyelvi elemeknek a befogadó nyelvi elemekkel való helyettesítését értjük. Ekkor az átvevő nyelv tükörszavakkal, tükörkifejezésekkel, jelentésbővülésekkel gazdagodik. Ha a direkt és indirekt kölcsönzés egyszerre valósul meg, akkor hibrid kölcsönzésről beszélünk. Ezt a jelenséget általában „részfordítás" néven emlegetjük. A folyamat eredményeként hibrid kölcsönszavak jönnek létre. A kódváltás két vagy több nyelv váltakozó használata ugyanazon megnyilatkozáson vagy diskurzuson belül (Grosjean 1982: 145), a nyelvi kapcsolatnak olyan formája, amely létrejöttének a kommunikátor gyakran nincs tudatában. A kódváltás olyan átvett nyelvi elem, amelyet a beszélő csak alkalmilag használ. Alakját tekintve lehet egyetlen szó (a), egy kifejezés (b), egy vagy több mondat (c). A következő példák saját tapasztalatból származnak: (a) Mi ez, valami răzbunare? ('bosszú')
Személyes tapasztalatok Marosvásárhelyen rendszeresen tapasztaltam, hogy magyar beszédbe román szavak, mondatok kerülnek be. A fenti három, illetve az alábbi példák egy marosvásárhelyi, magyar anyanyelvű tanulókból álló osztály facebookos csoportjának beszélgetéseiből származnak: (d) Na bine... én lehet, hogy benézek. ('na jó' 'na rendben') – a román nyelv hibrid kölcsönszava, amely itt kódváltásként jelenik meg a magyar nyelvű diskurzusban; Volt egy osztálytársam, akinek az édesapja román anyanyelvű, az édesanyja pedig magyar anyanyelvű. A családban a magyar nyelvet használják, kivéve az édesapát, akivel mindenki románul beszél. Az osztálytársam velünk magyarul beszélt, de elmondta, hogy mindkét nyelvet anyanyelvének tekinti, anyanyelvi beszélője mindkettőnek. Volt, amikor magyarul, volt, amikor románul gondolkozott. Ez abban nyilvánult meg, hogy néha csak románul jutott eszébe, amit mondani akart, és gondolkodnia kellett, hogyan mondják azt magyarul. Emlékszem, hogy egyszer k helyett c-t írt, mivel a román nyelvben ezt ejtik k-nak. Számomra meglepő felfedezés volt, hogy én magam is kétnyelvű vagyok, és valószínű, hogy még nagyobb meglepetés lenne, ha tudatában lennék minden általam használt kölcsönzésnek és kódváltásnak. Eddig úgy gondoltam, hogy az a kétnyelvű, akinek két anyanyelve van, aki két nyelven nőtt fel. Most tudatosult bennem, hogy az általam beszélt, alapvetően magyar nyelvet nagyon sok román nyelvi hatás érte. Egy erdélyi kifejezéssel zárok. Románul a 'víz': apă [ejtsd: ápö]. Ha valaki vegyesen használ román és magyar szavakat, akkor azt mondják a beszédére: fele apă, fele víz.
Szakirodalom Bartha Csilla 1993: Egy amerikai magyar közösség nyelvhasználatának szociolingvisztikai megközelítései. Kandidátusi értekezés. Budapest.
|