Szófelhő
kommunikáció feladat oktatás műhely tehetséggondozás internet digilektus konferencia média stílus módszertan facebook marketing stilisztika barangoló netszótár internetkommunikáció utazás szövegalkotás borkommunikáció infokommunikáció bormarketing bibliográfia stílusgyakorlat kreatív írás digital_communication digilect emotikon tipográfia írásgyakorlat pályázat marketolingvisztika retorika digitális_kommunikáció prezentáció emoticon communication visual_communication önéletrajz visualisation reklám életrajz szövegértés tárgyalástechnika vizuális kommunikáció folyóirat üzleti kommunikáció meme szövegértelmezés vizuális_kommunikáció szövegelemzés énmárka szövegnyelvészet memes vizualitás szöveggondozás
| A látható web 2. Beszámolók |
| 2014. december 10. szerda, 16:04 |
|
A látható web 2. címmel idén is előadás-sorozatot hirdetett az ELTE és a KJF diákjainak Bódi Zoltán és Veszelszki Ágnes. Az előadások összefoglalói itt olvashatók:
Bódi Zoltán (KJF) Az internethasználók körében nagyon népszerűek a közösségi oldalak, és sokan tagjai is vagyunk valamilyen netes közösségnek, valaki többnek is. A Facebook népszerűsége azonban vitathatatlan. 2004-es indulása óta világszerte 1 milliárd 320 millió tagja van. Ugyan a Facebook egyik legkomolyabb problémájává nőtte ki magát az utóbbi egy-két évben, hogy a közösségi oldal egyre kevésbé népszerű a fiatalok körében. A tizenévesek számára azért csökken az oldal vonzereje, mert az egyszerűen túl sikeres: a tiniknek „ciki" egy olyan közösségben jelen lenniük, ahol ott vannak a szüleik és az iskolai tanáraik is. A Facebook népszerű funkcióira, mint a képmegosztás vagy a csetelés, egyre-másra jelennek meg újabb és trendibb mobilos alternatívák. Ezt egy friss kutatás eredménye igazolja. Ennek ellenére még mindig számos felhasználó használja napi rendszerességgel a legnépszerűbb közösségi oldalt. Ez a virtuális kommunikációs tér sokak számára az élet részévé vált. Megszokott dologgá vált, hogy ott tartsa a kapcsolatot ismerőseivel, barátaival, ott ismerkedjen, beszélgessen, vagy ossza meg az őt érdeklő témákat, örömeit, bánatát. A netes közösségi lét pedig magával hozza azt, hogy kialakulnak bizonyos viselkedési formák. Ezek az oldal nyújtotta lehetőségek kapcsán születtek, és indultak hódító útjukra (pl.: like gomb – kifejezhetjük használatával a tetszésünket), hiszen az oldal lehetőséget kínál erre. A felhasználók életkoruknak, habitusuknak, érdeklődésüknek megfelelően viselkednek a cybertérben is. Csendes szemlélődő – sosem kommentel, nem oszt meg semmit, de mindent elolvas; passzívan viselkedik, az ilyen személyek bizonytalanul mozognak a virtuális térben, hiszen sosem lehetnek biztosan abban, hogy kinek írnak ki valamit, és az mikor olvassa el, vagy kezd vele valamit. A romantikus életbölcselő – mindenki folyamatosan észleli a jelenlétét, folyamatosan életbölcsességekkel, képekkel ontja el az oldalt, fontos közösségi szereplőként tekint magára, míg le nem tiltják, azonban nem tolakszik hozzászólásokkal. A mindent megosztó – gondolkodás nélkül mindent megoszt, és nem csak azt, ami közérdekű lehet, hanem minden személyes vagy semmitmondó információt is, arra nem is gondolva, hogy olyanokhoz is eljut a posztja, akit nem is érdekel. Ez egyfajta túlkompenzálás, kényszer arra, hogy folyton jelen legyen, bár nem biztos hogy ez a megfelelő térben történik. A rajongó (fanboi) – kritikátlanul, elvakultan rajong egy márka, egy termék, vagy cég iránt. nem mérlegel, még a hibákat sem hajlandó észrevenni. Közülük kerül ki az ellentétpárja ennek a típusnak, a gyűlölködő típus, mert mindent alapból elutasít, ami nem a saját maga által istenített márka. Grammatikai náci – minden szövegkörnyezetben, témában, csetben ragaszkodik a helyesírási szabályok betartásához, megszólítja azt, aki helytelenül ír, ezért képes sértegetni. Azt a hibátlan nyelvhasználatot várja el, amit lehetetlen visszahallani, hiszen nincs tökéletes nyelvhasználat. Trollkodó, gyűlölködő – mint a mesehős, akiről a nevét kapta, pusztít, válogatás nélkül utálkozik mindennel kapcsolatban. Ez a közösséget is rombolja, nem ad hozzá semmit. A gyűlölködő folyton elégedetlen, kritizál, sztereotípiákban gondolkodik, leszól mindent, amivel találkozik. Jelenléte negatív hatású. Véleményvezér – bizonyára jelleméből fakadóan hamar a kisközössége élére áll, mindenhez hozzá tud szólni, véleményt formál, buzdít. Jelenlétével és hozzászólásaival képes orientálni a többiek véleményét és látásmódját is. Igazi szervező. Paranoid – profilja le van zárva, álnevet használ. Játékos – kizárólag játszik a Facebookon, játékfelkérései folyton bombázzák a környezetét. Lájkvadász – csak azért nyilvánul meg bármivel a közösségi oldalon, hogy felfigyeljenek rá, és abból ítéli meg hogyan viszonyulnak hozzá, hogy hány lájkot kap, „csak szeressenek" – ez motiválja; Próféta – minden hozzászólását Isten dicsőségére teszi; Kakas – minden nap jó reggelt kíván. A web 2.0 közösségek tartalomprodukálói olyan prosumerek (a producer „produkáló" és a consumer „felhasználó") összevonásából alakult ki, és azt a webes felhasználót jelenti, amelyik úgy fogyasztja a tartalmat, hogy ahhoz az interakció útján hozzá is tesz valamit –amelyek nyelvi magatartása és viselkedéskultúrája leképezi a valós, nyilvános közösségeket. Egy szép hasonlattal élve a közösségi oldal olyan, mint a régi, falusi világban a házak elé való kiülés, amelynek során a járókelőkkel, szomszédokkal ki-ki szándéka szerint bármit megoszthatott, megbeszélhetett. Egy vicc terjedt a Facebookon éppen ezzel kapcsolatban: Falusi néni elvégzi a napi teendőit, kimegy a kapuba, hogy beszélgessen kicsit, nézi, sehol senki. Álmélkodva bemegy a házba, felmegy Facebookra, hát ott van mindenki! (Gabóda Ágnes)
Sós Péter János (KJF, B.Swan Partners) A Kodolányi János Főiskola címzetes egyetemi tanára, a Magyar PR Szövetség előadását a vidraeffektus bemutatásával kezdte: a vidra a víz alatt be tudja csukni a fülét, a reklámokkal szemben hasonlóképpen viselkedünk (a reklámkerülés során az érzékszervek automatikusan bezárulnak). Egyre inkább igaz ez a pr-re is. A kognitív szint tudatos tagadást jelent, érzelmi szinten pedig elutasítást és gyűlöletet vált ki. Ez a kommunikációs eszközök elutasítása által is történik (kezdődött a nyomtatott média elutasításával, majd a tévémentesítés, most az Y és Z generáció belépése változtatta meg a médiapiacot).
A médiából az emberek felé zúduló információk, reklámok zavaróak lehetnek. Az összes kommunikációs csatornán át naponta többféle hatás ér bennünket. Nem minden esetben vagyunk képesek befogadni a napi információáradatot, ezért védekezünk ellene. Sok információ tudásszintünk és tapasztalataink okán semmit sem mond számunkra, tehát automatikusan szelektálunk. Ez a reakció a vidraeffektus: a közönség reakciója, amelynek során a befogadók többsége már az érzékelés kezdetén ellenáll a hatáskeltésnek, például a reklámok alatt automatikusan, a vízbe merülő vidrához hasonlóan, bezárja fülét. A kifejezés a reklámszakmából jött, de a PR-ra is egyre inkább igaz. Az ellenállásnak vannak fokozatai: Az elutasítás először a kommunikációs eszközökkel szemben kezdődött a nyomtatott média esetében Amerikában, majd Európában. Második lépésként a tévé kiiktatása szerepelt: ezt az internetes hírportálok és a filmletöltők terjedése tette lehetővé, az egyén teljes szabadságot kapott azáltal, hogy önmaga oszthatja be az idejét az információszerzésre, szórakozásra. Nem kell a televízió programszervezéséhez igazodnia. Ebben szerepet játszott a Facebook is, hiszen információmegosztó szerepe jelentős. Harmadik fázis az Y és Z generáció belépése, hiszen ők más nem olvasnak nyomtatott sajtót, vagy csak egy-két, érdeklődésüknek megfelelő magazint, illetve ők már a tévé iránt sem érdeklődnek. Szám szerinti lebontásban Magyarország összlakosságából (9 939 470 főből) 7 170 086 fő aktív nethasználó, ebből 4 800 000 Facebook-felhasználó. Aktív mobil eszközhasználó azonban 11 580 000, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyénenként több mobileszköz is használatban van (okostelefon + tablet). Magyarországon a rádióhallgatás a következő képet mutatja: hallgatottság tekintetében vezető helyen a kereskedelmi Class FM rádió áll (2,1 millió hallgató naponta), ezt követi a közszolgálati Kossuth Rádió (1,4 millió hallgató), majd a Petőfi Rádió (940 ezer hallgató) következik a sorban, a Music FM és a Juventus a negyedik és ötödik helyen szerepel. Nem szerepelnek a statisztikában a helyi adók, amelyek hallgatottsága jóval nagyobb. A felsoroltak közül csak a Kossuth Rádió nevezhető komolyabb értelemben vett rádiónak, a többi csak háttérrádiózásra alkalmas. A több médiát fogyasztók aránya stagnál, jellemzőbb az online média használata, a tévé veszít népszerűségéből és egykori egyeduralmából, inkább a korcsoport-specifikus média nyer teret. A fiatalabb korosztály ezért alternatív hírforrásokat keres és talál. Ennek következtében kialakult az ún. alternatív PR. A PR-nak egyre inkább át kell állni az impresszív (érzelmi alapú) kommunikációra. A sajtótájékoztatók is megváltoztak (rövidek, lényegre törők, többre nincs idő), oda mennek az újságírók, ahol látvány van (inkább reggelik, vacsorák, rendezvények alkalmával tájékoztatják az érdeklődőket a PR-ügynökségek). Megerősödik az akció-kommunikáció szerepe, amely azonnal felkerülhet valamelyik videomegosztóra. Azonban ez veszélyekkel is járhat: globalizálódhat egy krízis, és kihatással lehet a teljes iparágra vagy egy ország gazdaságára (Fukushima tragédiája miatt például bezárták a német atomerőműveket). A mai online nyelv csak pár szavas közléseket bír el, a hosszabbakra már nem figyel senki. Fontos szerepet játszanak a mémek, eljött az Új Népművészet kora. A mai vicceket, humort a közösségi „világfaluban" úgy érti mindenki, mint régen a fonóban a tréfát. Ezt használja ki a mai PR-os, aki szintén beszéli ezt a nyelvet, így a mai közlések átjutnak a vidra-szűrőn. (Gabóda Eszter)
Dragon György (játékfejlesztő, zeneszerző, informatikai újságíró) Dragon György zeneszerző, író, játékfejlesztő azzal a kérdéssel kezdte előadását, vajon mi lehet a virtuális: például a Google látszólagos, nem valódi vagy majdnem-adattár. Számítógépes térben létező, elképzelt. A virtuális sisak mint eszköz segítségével a számítógép által generált valóságot a sajátunkként érzékeljük, emellett jelentheti a sisak virtuális képét is. A virtuális fogalma absztrakt, de napjainkban életünk része, ennél fogva valóságos. A világban való jelenlét és a jelenlévő világ, mint valóság – a jelenlét mértékének és a világ teljességének függvényében – virtualitást és tényleges valóságot is jelenthet. Tényleges valóság és virtualitás különválasztható ugyan a megnevezés erejéig, de valóságos tartalmaik csak egymásra vonatkoztatva értelmezhetőek. Megkülönböztetésük csak akkor lehetséges, ha a valóságot nyitottnak gondoljuk el. A virtuális értelmezése: nem látható, látszólagos, a jövőben elképzelhető, illetve a számítógépes térben létezőt, elképzelt dolgokat jelöli. Az emberiség történetéhez ősidők óta hozzátartozott, hiszen az ősember nem értve a körülötte zajló természeti jelenségeket, mint a villámlás, eső, nappal és éjszaka változása, elképzelt magának egy virtuális világot (metafizikai világkép), amelyet képzelőerejének köszönhetően hozott lére, és hitt abban, hogy az közrejátszik sorsának alakulásában. A virtualitás jelen van életünkben: elképzelünk valamit és annak megfelelően viselkedünk, eljátsszuk, hogy úgy van. Virtualitás mindenről létrehozható. A régi korok eszmei ideáljait megtestesítő műalkotások, festmények, szobrok, vagy akár zenei művek, mindegyik megértéséhez szükségünk van képzelőerőre, virtualitásra. Minas Tirith (Gyűrűk Ura) A Gondor megalapítását követően épült első városok egyike. Eredeti neve Minas Anor, azaz a Felkelő nap tornya. A város a Fehér-hegység legkeletibb tagjának, a Mindolluin hegyének lábánál épült fel. Miután Osgiliath elesett, ide költözött át a királyi udvar, ez lett Gondor fővárosa. A Harmadkor 2002. évében, Minas Ithil elestével új nevet kapott, így lett Minas Tirith, az Őrtorony. Tudjuk, hogy ez a hely nem létezik, mégis egy valóságos világot hoz létre, amely köré komoly csoportok szerveződnek, rajongók, akik szinte már ebben a világban élnek, ismerik a helyszíneket, mintha jártak volna ott. Ezek azok a virtuális helyek, amelyekkel párhuzamban létezik a valóság. Ám ismerjük a valóság virtualizált helyzeteit, mikor létrehozunk valamit, ami a múltban ugyan létezett, de mára már rekonstruálni tudjuk a digitális technika segítségével, így például bejárhatunk több magyar neves várat (pl: a Diósgyőri, az Esztergomi vagy Tati várat) vagy átélhetjük a mohácsi csatát, amelyeket virtuális eszközökkel rekonstruáltak, vagy összecsaphatunk egy török katonával. De számos ilyen lehetőség adódik, amely közelebb hoz minket a múlt megismeréséhez, vagy valamilyen elképzelt hely, helyzet rekonstruálásához. Így a valóság is virtuálissá válhat. A kognitív tudástárház is egy virtuális térben található, ha alapul vesszük, hogy a Google által tárolt adattár terjedelme végtelen. A mindenki által igényelt információhalmaz elérhetővé válik sok-sok címszó alapján, és a globális tárház bárki által megjeleníthető, aki internettel rendelkezik. Ez egy új létforma is egyben, hiszen az ember életét gyökeresen változtatta meg az internet, mindenféle értelemben: társadalmilag, kulturálisan, szociálisan, és egyéni értelemben egyaránt. Az Internet széleskörű használata nem csupán a levelezési, kapcsolatépítési, olvasási, tanulási, könyvtárazási, publikálási, munkavégzési és szórakozási szokásainkat változtatja meg, hanem gyökeresen átalakítja az emberi élet évezredek óta megszokott kereteit is. Az internet a hálólét kibontakozásának biztosítéka, hajtóereje és meghatározó eszköze: valóság és virtualitás egyszerre. (Gabóda Eszter)
Dragon Zoltán (SZTE) A láthatatlan webbel manapság nagyon sok cikk és tanulmány foglalkozik. Az angol terminológia három elnevezést is használ a fogalomra, az invisible web mellett a deep web, mély web illetve a hidden web, rejtett web is használatos. A web komplex információtár, amely különböző típusú, hatalmas mennyiségű ismeretet tartalmaz. Azokat a website-okat, melyeknek oldalait a háttérben dolgozó kereső motorok megtalálnak, a kereshető (surface), látható webnek nevezzük. Ennek nagyságát a teljes web méretének 16%-ára becsülik. Amikor a láthatatlan webről beszélünk, általánosságban fogalmazhatunk úgy, hogy azokat az oldalakat jelentik, amelyeket a keresők nem tudnak megtalálni. Láthatatlanná különböző okok miatt válhatnak oldalak. (Gabóda Ágnes)
Bőgel György (CEU) Október 16-án Bőgel György, a CEU tanára tartott előadást az okos rendszerek (smart systems) világáról. Három példát hozott a rendszerek megértése érdekében. Az első példa a Blue River Technology által fejlesztett Saláta Robot (Lettuce Bot), amely által teljesen megújulhatnak a hagyományos mezőgazdasági módszerek. A szerkezet felismeri, melyik növénnyel mit kell tennie, legyen szó gyomlálásról vagy trágyázásról. A számítógépszoftver egy zárt okos rendszer, a rendszer maga dönt, majd magától cselekszik. A következő példa Dr. Carolyn McGregor nevéhez fűződik. Karrierje kezdetén bankoknál elemezte az ügyfelek adatait, majd később egészségügyi informatikusként folytatta pályafutását. Kutatásának alapja az az információ, hogy egy EKG ezer mérési adatot produkál másodpercenként, felismeréseket és előrejelzéseket eredményezve. Legfontosabb kutatása a koraszülöttekhez kapcsolódik. Tizenhat adatfolyamon, ezerkétszáz adat/másodperc valós idejű feldolgozást figyelt meg. A szerkezet különböző mintákat és jeleket keres, előrejelzi a fertőzéseket és új felismerésekre is képes. Ez a fajta okos rendszer egyszerre zárt és nyitott, adatgyűjtés közben felismeri a problémákat és javaslatokat tesz – ez a része zárt, majd az orvosok cselekszenek helyette – ez a része nyitott. A harmadik példa, az úgynevezett Waze a közlekedést hivatott segíteni. A sofőrök valós idejű közlekedési információkat töltenek fel az alkalmazás segítségével, legyen szó dugóról vagy balesetről. Lehetőség van az aktív felhasználók automatikus követésére is. A Waze sikerét mutatja, hogy 2013-ban, száz országban mintegy 50 millió felhasználót regisztráltak. Ebben az esetben nyitott okos rendszerről beszélhetünk, hiszen nem mindent a rendszer végez el, mint a Saláta Robot esetében, hanem szükség van emberi beavatkozásra is. Bőgel György a három konkrét eset után további példákkal igyekezett bevezetni minket az okos rendszerek világába. Zárt okos rendszer például a sofőr nélküli autó, ahol a szerkezet a beprogramozás után automatikusan dönt. Számomra ijesztő lenne, ha mindennapossá válnának ezek az autók az utcán. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy a váratlan helyzeteket ugyanúgy képesek felismerni, mint egy képzett vezető. A Propeller Health egy mobil szolgáltatás, amely érzékelőivel segíti a légzőszervi betegségben szenvedők életet. Ezt az alkalmazást szintén egy okos rendszer irányítja. Megemlítette még a Skybox Imaging nevű weboldalt, ahol a világűrből szemlélhetjük a Földet. A Google idén vásárolta fel ezt a műholdakat üzemeltető céget. Az okos rendszerek építésén egyértelműen látszik, hogy manapság a technika rohamosan fejlődik.
Az előadás utolsó perceiben a professzor úrnak sikerült kicsit megrémiszteni a hallgatóságot. A technika rohamos fejlődése ellenére számomra megdöbbentő volt az információ, hogy már egy robot is képes megírni egy újságcikket, ha beletáplálják a megfelelő adatokat. A fordítóprogramokat is folyamatosan fejlesztik, így lehetséges, hogy el fog jönni az az idő, amikor nem lesz szükség újságírókra vagy fordítókra. Bár nekem egyik szakma sem az életcélom, így teljesen elfogulatlanul tudom azt állítani, hogy egy robot nem írhat olyan kifejezően és érzelemgazdagon, mint egy ember. (Mészáros Beáta)
Jordán Ferenc (biológus, hálózatkutató, MTA) Jordán Ferenc biológus-ökológus és hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémiához tartozó Ökológiai Kutatóközpontnak, azon belül is a Balatoni Limnológiai Intézetnek a tagja 2014. november 6-án tartotta előadását. Az előző előadáshoz hasonlóan Jordán Ferenc is bölcsészhallgatók számára is érthetően magyarázott (láttunk a kivetített képek között néhány bonyolult matematikai képletet, de szerencsére ezeket gyorsan átugrottuk). A példák is színesek és érdekesek voltak, és fontos (például a környezetvédelemmel kapcsolatos) kérdések is szóba kerültek. Noha biológusként Jordán Ferenc főleg az állatvilággal foglalkozik, a hálózatelemzés módszerét bemutató első példáról mindnyájunknak volt – sokaknak nem is túlságosan régi – személyes emlékünk: a középiskolai osztályok tagjai közötti viszonyok. A pozitív és negatív kapcsolatok (amelyek az embereknél szeretetet és gyűlöletet vagy enyhébben fogalmazva rokonszenvet és ellenszenvet jelentenek) kék, vagyis „szeretem" és piros, vagyis „nem szeretem" vonalakkal voltak jelölve az ábrákon; minden vonal két diákot kötött össze, így jöttek létre a színes pókhálószerű ábrák. Egy feltételezés szerint az idő előrehaladásával a tagok közti negatív kapcsolatok minden közösségben el fognak tűnni, ami vagy azt jelenti, hogy pozitívvá válnak, vagy azt, hogy véget érnek. Ez úgy történhet meg, hogy ha például egy hármas csoportban két ember nem szereti egymást, akkor vagy előbb-utóbb összebarátkoznak, és pozitívvá válik a kapcsolat a három személy között, vagy pedig annyira elegük lesz egymásból, hogy megszakítják a viszonyukat, és a három személyből álló csapat kétszemélyűvé válik, akik között viszont már pozitív a viszony. Az 50-es években egy matematikus az országok közötti viszonyokat próbálta globális szinten felmérni, újsághírek alapján állapítva meg az aktuális szövetséges vagy ellenséges viszonyokat a különböző országok között. De ugyanígy próbálták felmérni a coloradói mormoták közötti viszonyokat is, melyekben állítólag a fiatal nőstények számának megnövekedése idején több negatív hurok lett, vagyis a jelenlétük destabilizálta a mormoták közösségét. Ilyen destabilizáló elemek egyébként voltak a középiskolai osztályokban is: volt egy diák az egyik osztályban, akihez mindenki negatívan viszonyult, és amikor ez a diák elkerült az osztályból, láthatóan stabilizálódott az osztály kapcsolathálója. Egy szerintem érdekes, bár kevésbé mókás másik példa a méhekről szólt. Egy méhkutató csoport Indiában azt vizsgálta, hogy a királynő kiválasztása hogyan működik a méhek társadalmában. A méhek közötti kasztokba tartozásnak nincsen külső jele, így azt sem lehet tudni pusztán kinézet alapján, hogy vajon méhkirálynő kiből lesz. A kutatók a kísérlet során arra voltak kíváncsiak, hogy ha a méhkirálynő meghal, hogyan választanak a méhek új királynőt maguknak. Kivették a királynőt a kasból, és két nap múlva visszatették őt. Ha két napnál hosszabb ideig tartották távol a királynőt a többi méhből, a visszatevése után a többi méh megölte őt, mert idegenként tekintettek rá. Ha azonban két napon belül került vissza a királynő a korábbi alattvalói közé, a végkimenetel kevésbé volt egyértelmű. Már van ugyan a méheknek egy új királynőjük – a korábbi királynő eltűnése utáni 24 órán belül választanak maguknak új uralkodót a méhek –, de még a régi királynőre is emlékeznek, így – számunkra (még) nem egyértelmű, mi alapján – összehasonlítják a két királynőt, és azt ölik meg, amelyik szerintük rosszabb uralkodó volt. Ez egy számomra elég barbárnak tűnő megoldás, bár igaz, az emberi történelemben is találhatunk ilyesmire példát. A kérdés a hálózatkutató biológus számára az, hogy vajon előre tudják-e jelezni, hogy ki lesz az új királynő a méhek közötti kapcsolatokat vizsgálva? A méhek – hasonlóan a középiskolás diákokhoz és a mormotákhoz – társas lények, és a közöttük lévő kapcsolatokat vizsgálva kiderült, hogy a következő királynőt nem lehet ugyan pontosan megjósolni, de azt ki lehet mondani, hogy mindig a társadalmi hierarchia legfelső 10%-ába tartozók közül kerül ki. Egy másik igen fontos téma, ami szóba került az előadáson, a környezetvédelem volt. Az állatok és a növények nem izoláltan élnek, hanem függnek egymástól, egyik nem élhet a másik nélkül. Ennek legalapvetőbb példája a tápláléklánc. Az indiai madarak között van egy olyan madár, amelyik gyorsan meg tudja találni a táplálékul szolgáló rovarokat, a többi madár pedig, akiknek a rovarkeresés nem megy olyan jól, ezt a madarat követik, aki így elvezeti őket a táplálékhoz, melyből olyan sok van, hogy minden madár számára jut elég. Ha esetleg ezek közül a madarak közül egy olyan a veszélyeztetett, amelyik a követő madarak között van, a hálózatokat figyelembe nem vevő természetvédők csak ezt a madarat akarnák védeni, pedig azt a madarat (is) figyelni kell, amelyik elvezeti a kihalófélben lévő madarat a táplálékhoz, mert ez a madár szükséges a veszélyeztetett madár életben maradásához. Az előadás egy olyan példával zárult, mely végleg eltávolodott a biológia világától, de a hálózatkutatás témáján belül maradt: a 2005-ös londoni metrórobbantással. Én pont a mostani őszi szünetben voltam néhány napig Londonban, és sokat utaztam metróval, amely valóban igen sok vonalból és megállóból áll, több megálló van, amelynél több metróvonalra is át lehet szállni, és labirintusszerű mozgólépcső és folyórendszerek vezetnek egyik helyről a másikig. A londoni metró 11 vonalból, 270 megállóból áll és évi több mint egymilliárd ember használja. A terroristák több szempontot is figyelembe vehetnek, amikor kiválasztják azt, hogy melyik megállónál robbantsák a bombát: az utasok száma, esetleg a helyszín történelmi-szimbolikus értéke vagy az, hogy melyik helyen van a legtöbb álszállás. Ha egy ilyen hely használhatatlanná válik, vele az összes olyan vonal tönkremegy, amelyik ezt érinti. Amikor hálózatszakértők megvizsgálták a londoni robbantást, kiderült, hogy a több millió lehetséges hely közül pont három olyan helyet robbantottak fel, ahol a sérülés a legnagyobb kárt okozza az egész hálózatban. Az egyik robbantás például a híres King's Cross pályaudvar közelében történt, amely megállóból hat vonalra lehet felszállni. Ez nem lehetett véletlen; valószínűleg a támadást tervezve pontos hálózatelemzéseket hajtottak végre. A hálózatelemzést tehát – mint sok mást – lehet jó és rossz dolgokra is használni. (Szaló Rebeka)
A kapcsolathálózat (social networking) közösségi vagy ismeretségi hálót jelent. Tágabb értelemben a személyek, vagy szervezetek személyes interakcióit, kapcsolatait jelöli; ezek a kapcsolatok közösségi struktúrát alkotnak. A szociológia, antropológia és a szociálpszichológia kiemelten foglalkozik a jelenséggel. Napjainkban a közösségi hálózat fogalmát jellemzően az internetes kapcsolatépítés, az internetes közösségi hálók kapcsán használjuk. Ezek néhány év alatt az internet egyik legnépszerűbb területévé váltak . Az emberek így tarthatják fenn kapcsolataikat ügyfeleikkel, barátaikkal, egyéb ismerőseikkel; lehetőségünk van üzenetküldésre, keresésre, adatok, információk megosztására, ismerősök felkutatására. Felhasználói között a fiatalabb és az idősebb korosztály képviselői egyaránt felfedezhetők. (Gabóda Ágnes)
Brückner János A 2014. november 20-ai előadást Brückner János képzőművész tartotta. Előadásának témája a kortárs képzőművészetnek az interneten is vagy éppen csak az interneten megtalálható formája volt. Ennek az előadásnak a címe már az év elején felkeltette az érdeklődésemet, hiszen ismerős számomra a Tumblr, de ezen az órán egy olyan oldalát ismertük meg, ami teljesen új volt számomra, de igen érdekes és szórakoztató dolgokkal találkoztunk. Brückner János egy hallgató kérésére beszélt saját munkájáról is. Mint intermediális képzőművész, az ő munkái az új és régi médiafelületek konvergenciáját kihasználva hoznak létre műalkotásokat. Egy projektje az úgynevezett poszt-digitális nyomtatás, avagy „likeprint". Ez a szerintem remek ötlet az interneten (pontosabban szólva a Facebookon) létrejött „like" szimbólumot a hagyományos papírra teszi át a megszokott képernyő helyett. A befogadókat az alkotás folyamatába meghívó feladat az, hogy ők egy bizonyos képet hozzanak létre az utasítások alapján. Egy fehér lap apró négyzeteibe 0-tól 4-ig terjedően egy szám van írva, amely azt jelzi, hogy hányszor kell egy „like" jelet pecsételni az adott négyzetbe. A mű elkészítése alatt (hasonlóan a Ten Thousand Cents projekthez) az egyének nem tudták, hogy mi lesz az eredmény, csak amikor már minden pecsét a megfelelő módon a helyére került és megfelelő távolságban állva lehetett látni az eredményt, mely például a mindent látó szem lett. Ezt a képet 4543 darab „like" pecséttel másfél óra alatt hozták létre a látogatók. Egy másik projektje, amelyből kiállítás is készült a Budapesti Műcsarnokban: „How to feel emotions?", vagyis „Hogyan érezzünk érzelmeket?". Nyolc különböző érzelemhez (például düh, elkeseredettség, jókedv) hozzákapcsolódott egy-egy világsztár adott érzelmet jelző arcának színes, képregény stílusban megrajzolt képe. Magyar és angol nyelven rákeresve az adott érzelmekre a Twitteren és a rengeteg találatból kiválogatva néhányat, ezek a rövid, egy-két szavas nyelvi elemek egészítik ki a vizuális műalkotást. A kinyomtatott, prospektushoz hasonló változat mellett a kiállításon lévő verziók a falakon elhelyezett tükrökre voltak ragasztva, így ha a múzeumlátogató közel lép a műhez, a tükörben együtt láthatja saját arcát és a rajzolt képet az adott érzelemmel. A bemutatott projekteken kívül szó esett általában az internetes képzőművészetről, és arról, hogy miben tér el a korábbi hagyományos képzőművészettől. Egyértelműen kialakult az internetes művészek közössége, hiszen szóba kerültek direkt az internetes képzőművészeti alkotások számára kihirdetett pályázatok, vannak honlapok, amelyeknek az a célja, hogy publikálási lehetőséget adjanak a művészek számára, és az internetes művészek külföldön és Magyarországon egyaránt ismerik és támogatják egymást. Felmerültek olyan kérdések is, mint például: Fenntartható-e hosszú távon az internetes művészet? Vajon mennyire tud együttműködni ez az új internetes képzőművészet a régi, hagyományos kortárs művészettel? Miért van egyfajta ellenállás főleg az idősebb, akadémiai hátterű művészekben az internetes művészettel kapcsolatban és ez miért jellemzőbb inkább Magyarországra és Kelet-Európára, mint a nyugatra? Vajon mennyire „igazi" és maradandó az interneten megszerzett hírnév? Nem veszik esetleg el a folyton frissülő rengeteg új alkotás között az adott egyén műve? Ezekre a kérdésekre természetesen nem könnyű választ adni, de Brückner János azt azért hozzátette, hogy szerinte az nagyszerű, hogy ennyi minden van az interneten, mely szerinte demokratikusabb, mint a hagyományos képzőművészet. (Szaló Rebeka)
Gombos Zsolt (Online Marketing Akadémia - OMA.hu, alapító tréner)
A látható web II.Tematika és követelmények 2014. 09. 11. Bódi Zoltán (KJF), Veszelszki Ágnes (ELTE) 2014. 09. 18. Bódi Zoltán (KJF) 2014. 09. 25. Sós Péter János (KJF, B.Swan Partners) 2014. 10. 02. Dragon György (játékfejlesztő, zeneszerző, informatikai újságíró) 2014. 10. 09. Dragon Zoltán (SZTE) 2014. 10. 16. Bőgel György (CEU) 2014. 10. 23. őszi szünet 2014. 10. 30. őszi szünet 2014. 11. 06. Jordán Ferenc (biológus, hálózatkutató, MTA) 2014. 11. 13. Lakos Gábor 2014. 11. 20. Brückner János 2014. 11. 27. Generációk nyelve konferencia: részvétel a konferencián 2014. 12. 04. Gombos Zsolt (Online Marketing Akadémia - OMA.hu, alapító tréner) 2014. 12. 11. Veszelszki Ágnes (ELTE), Bódi Zoltán (KJF)
A kurzus teljesítése: 1. rendszeres részvétel az előadáson 2. írásos munka: a három lehetőségből egyet kell választani! 5 oldalas, a témához illő esszé beadása VAGY: 5 oldalas, szemináriumi dolgozat jellegű munka, megfelelő hivatkozásokkal, szakirodalommal (a kiemelkedő, tudományos igénnyel bíró munkákat megjelentetjük, a készítőiknek további együttműködési lehetőséget, tutorálást ajánlunk fel) VAGY: 3 előadásról egyenként 1,5-2 oldalas összefoglaló, esszé stílusban Leadási feltételek (mindhárom írásos munka esetén): A leadott munkáknak legyen borítója, amely tartalmazza a dolgozat címét, a készítő nevét, egyetemét/főiskoláját, e-mail címét, a keltezést. Minden munkához csatoljon a szerző keltezéssel és aláírással ellátott plágiumnyilatkozatot. Témajavaslatok a szemináriumi dolgozatokhoz és az esszékhez az előadások témáin kívül: vizuális kommunikáció
A sorozat következő félévben, a 2014--2015. tanév tavaszi szemeszterében is folytatódik, Netnyelvészeti speciális kollégium: Innováció a kommunikációban és technológiában címmel. |
| Módosítás dátuma: 2015. január 10. szombat, 18:59 |