A 2009-ben a honlapom mottójául választott Sean Hall-idézet új életre kelt egy Mandiner-cikkben, amely a Brexit, a Trump-jelenség és a narratívák összefüggéséről szól.

Az ember történetmesélő lény. Történeteket a Föld bármely pontján hallhatunk, megtaláljuk őket mindegyik történelmi korban és mindegyik kultúrában. Ha a történetmesélés ennyire különleges dolog, gyaníthatóan fontos funkciója lehet. Miért is mondunk történeteket? Számos okot találhatunk: azért, hogy utasításokat adjunk, reményt keltsünk, viselkedési normákat állítsunk fel, gondolatokat örökítsünk át, erősítsük a társadalmi kohéziót, és hogy az embereknek utat mutassunk önmaguk és mások megértéséhez, kulcsot adjunk igényeik, vágyaik, motivációik és cselekvéseik értelmezéséhez. […] Van egyáltalán az életnek olyan része, az emberi kultúrának olyan területe, ahol nem mesélnek történeteket? Például mi a helyzet a tudományokkal? A tudományok tényeken alapulnak, nem holmi történeteken! Vagy mégis? (Sean Hall)