2011. december 2-án 18 órakor volt a Ruszisztikai díjátadó ünnepség az ELTE BTK Kari tanácstermében.

A 2007-ben alapított Pro Cultura Hungaro-Russica díjat idén az Európa Könyvkiadó alkotóműhelye kapta, a ruszista életműdíjat Fenyvesi István, a Szegedi Tudományegyetem nyugalmazott tanára, az év ruszistájának járó Lihacsov-érmet Szőke Katalin irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem Orosz Nyelv és Irodalom Tanszékének docense érdemelte ki.

Az év orosztanára 2011-ben a kiskunhalasi Bibó István Gimnázium orosz és magyar szakos igazgatója, Veszelszkiné Huszárik Ildikó lett. A laudációt dr. Bognár Zoltán, a Bibó-gimnázium tanára tartotta.

(Forrás: Russtudies és szerkesztőségi hír :) )

A volt diákok értékelései

Kunszeri Anna (gimnazista: 1996‒2002)

Azért szerettem a tanárnőnél oroszt tanulni (és magyart is), mert mindig vitt valami újat az órákba. Igazi kreatív személyiség és tanár, akinek az óráin nem lehet unatkozni. Már csak azért sem, mert nemcsak elvárta, hogy figyeljünk rá, hanem ő is odafigyelt ránk.

dr. Tomicskóné Magyar Tünde (gimnazista: 1989‒1993)

A tanárnőnél tanultam oroszt két évig, mert utána átnyergeltem a latinra. A lényeg röviden: én az az eset voltam, aki szereti az oroszt, de az orosz nyelv ezt nem viszonozza... Mindazonáltal a tanárnőnél azért voltak jók az oroszórák, mert (a magyarhoz hasonlóan) végtelenül szerette a nyelvet, a tanítást meg (bár néha nem voltunk egyszerűek) azért bennünket is. Azt egészen biztosan nem felejtem el, hogyan kell belehallózni oroszul a telefonba...

Tóth Norbert (gimnazista: 1989‒1993)

A tanárnő teljes joggal érdemli meg ezt a kitüntetést. Szerintem csak én mentem tovább orosz szakra az osztályunkból 1993-ban, másra nem emlékszem, bár nem voltunk túl sokan...
Hála Istennek nála tanultam, mert hiába végeztem orosz szakon fősulin, a gimis évek végére az ő tanítási módszerei hatására tudtam legjobban oroszul, és nyugodt szívvel kijelentem, teljes joggal oktathatna egyetemen, hiszen már középiskolában a tankönyvi témák mellett a gyakorlati életből, aktuális politikai, kulturális, gazdasági eseményekből merített, amellyel rendkívül gazdag és változatos, tartalmas szókincsre tettem szert, amit Moszkva utcáin is tudtam kamatoztatni, mert az általa átadott tudás modern, korhű lexikális ismeretanyag volt.
Sok orosz eredeti szöveggel találkoztunk az órákon, ami izgalmas, színes formába öntve, nagyon hatékonnyá tette a nyelvtanulást. Az orosz nyelv, kultúra, emberek iránti szeretetét észrevétlenül adta át és plántálta belém, és bár tanultam angolt, németet is, a mai napig az orosz nyelv a kedvencem, és mindig felderül a szívem, ha orosz szót hallok, bár már régen beszéltem.
Ezeket a pozitív érzéseket legfőképpen azoknak az orosz fakton töltött értékes gimis nyelvóráknak köszönhetek, amit a tanárnő tartott mindig átlag feletti felkészültséggel, és ami által elértem azt, hogy bár akkor nem volt divat fiúnak oroszul tanulni, számomra ez mindig büszkeség volt.
Én úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy nem oroszt tanulok, hanem a Veszelszkiné tanárnőnél tanulok oroszul, nagy különbség, ahogy ezt, az őt megillető kitüntetés is méltóan fémjelzi.
Nagyon hálás vagyok, hogy Magyarország legjobb orosztanárától tanulhattam, aki hatékony, eredményes és szeretetteljes volt mindvégig.

Eiler Kriszta (gimnazista: 1985‒1989)

Hihetetlen elhivatottság, felkészültség, változatosság, humor jellemezte az óráit. Élmény volt az óráin részt venni. Ami fontos, hogy nemcsak most, több mint húsz év után gondolom ezt, hanem már akkor is így éreztem. Minden tiszteletem az övé, nagyon örülök a kitüntetésének.

Benke Tímea (gimnazista: 2006‒2010)

Mondhatnánk, hogy a Tanárnő egy remek tanár és érdekes órákat tart, de ez nem minden. Ő nemcsak oktat, hanem nevel is, és a diákjai egy-egy mozdulatából tudja, ha valami nincs rendben. Ő az, akin látszik, hogy nem érzi tehernek, hogy mindennap bemenjen az iskolába, és tanítson vagy csak úgy beszélgessen a gyerekekkel. Oroszóráról mindig úgy jöttünk ki, hogy biztosan nem volt felesleges bemennünk, mert a tananyag leadásán túl a Tanárnő mesélt az orosz kultúráról, a saját tapasztalatairól, az orosz szerzőkről alkotott új véleményekről. Azt hiszem, az ő célja nemcsak az, hogy oroszra tanítson, hanem az is, hogy a társadalom számára értékes emberré nevelje a diákjait. Ha az egyetemen megkérdezik, ki tanított a gimnáziumban, büszkén emelem ki Veszelszkiné Tanárnőt.