A 2003-as berlini kiruccanás

Szerda reggel indultunk Bochumból egy németesen kényelmes busszal (mellesleg navigácios rendszer is volt benne, láthattuk a kivetítőn, épp merre járunk [2003, nem 2011!]). Délután érkeztünk a fővárosba, annak is a nyugati részébe. Nem gondoltam volna korábban, de a Berlinben töltött 5 nap alatt tapasztaltam, hogy még mindig igen nagy különbségek vannak az Ossi es a Wessi részek között. Ha nem is tudtuk pontosan, melyik városrészben vagyunk (mármint amikor busszal mentünk), csak az épületek stílusát és állapotát kellett megnézni, máris kiderült, hogy az egykori NSZK- vagy NDK-terület-e. Egyébként az egész város egy nagy építkezés, mindenütt felépítenek, átépítenek, hozzáépítenek.

A hotelunk egy nyugati részben, Wilmersdorfban volt. Nagyon közel, 5 percre laktunk a híres berlini Kurfürstendammhoz (röviden Ku'damm), ez egy elegáns bevásárló- és szorakozokozpont-utca, majdnem 20 km hosszú. Itt tettünk első este egy sétát, felfedezve a Kaiser-Wilhelm-Gedächtniskirchét, amelyet a háború idején félig leromboltak, s nem újították fel, hanem emlékeztetőül a pusztításra abban az állapotban hagyták meg. Valóban nagyon látványos és hatásos a félig lerombolt kupola a gyönyörűen kivilágított, elegáns üzletek közvetlen közelében.

A séta közben ráébredtünk, hogy mindeddig helytelenül írtuk a főváros nevét: valójában Bärlinnek kellene írni, mivel ez a medvék városa :-) Szerte a városban óriási, színes mackók állnak. Mint később megtudtuk, felkértek különböző művészeket más-más országokból, hogy fessék be a mackókat. Így mindegyik nagyon különleges, egyedi mintázatot kapott.

Este a Berlinben ösztöndíjas barátaink látogattak meg minket a szállodában. Jó volt végre magyarokat látni, mégha nem is tudtunk sokat magyarul beszélni, mivel nem akartunk orosz szobatársunkkal-barátnőnkkel szemben udvariatlanok lenni... Így fordulhatott elő, hogy négy magyar németül társalgott egymással...

Másnap busszal Stadtrundfahrtoltunk, körbebuszoztuk a várost. Hogy mit láttunk? Csak kulcsszavakban: Ku'damm, Gedächtniskirche, Messegelände (vásárközpont), Intenational Congress Centre (itt tartják a legfontosabb berlini konferenciákat), Funkturm (rádió- és tévétorony, innen közvetítették az első rádióadást), Olympia-Stadion (Hitler idején épült, 1936-ban, most átépítik), Villenviertel („kis vityillócskák”), Schloss Charlottenburg (a Hohenzollern-dinasztia egyik „picurka” kastélya), Siegessäule (győzelmi oszlop, tetején egy arany női alakkal, innen a neve: Goldene Else), Humboldt-Uni (kívülről, a sztrájkolókkal), Bahnhof zoologischer Garten (Németország leginkább veszélyes pályaudvara, állítólag), Schloss Bellevue (itt tartózkodik a Bundespräsident, ha épp Berlinben van), Reichstag (a német parlament, ide be is jutottunk, felmásztunk a kupolába, ahonnan egesz Berlinre szép kilátásunk volt), Rotes Rathaus (a piros téglás városháza), Berliner Dom, mellette az egykori DDR-városháza (förtelmesen csúnya, tényleg, barátunk szavaival: das eklige Gebäude), Fernsehturm (ami Berlinnek szinte minden pontjáról látható)... És még mindig nincs vége!!! Museumsinsel (Berlin múzeumi negyede az antik múzeummal, meg a többivel). Végigutaztunk az Unter den Linden soron egészen a Brandenburger Torig. Itt található a magyar nagykövetség, nagyon impozáns környezetben, a brit, orosz (a legnagyobbak) közelében. (Egyébkent a brit követséget épp megerősített őrizet védte, mivel Bush most van/volt Londonban... [ismét emlékeztetőül: 2003]) A kapu mellett húzódott az egykori berlini fal, ezen a részen már csak az utca közepén egy piros kövezett csík emlékeztet a várost kettészelő építményre. Az egyik lábam Kelet-Berlinben, a másik Nyugaton érzést is kipróbáltuk.

A város másik pontján, a híres-hírhedt Checkpoint Charlie-nál magát a falat, vagyis a maradványait is láttuk. Nem gondoltam volna, hogy csak ilyen vekony volt az a bizonyos fal. Persze többméteres körzetben nem lehetett megközelíteni, legalábbis a keleti oldalról.

Délután még egy múzeumot is megnéztünk a Deutscher Domban, Németország politikai fejlődéséről. Nem mondhatnám, hogy különösen izgalmas volt, de legalább a múzeumi vezetőnk érdekesebbé tette.

A múzeum után vacsoráztunk – mint minden este – a szálloda melletti olasz étteremben: első nap spagetti, másnap három tészta három szósszal, harmadnap töltött tésztatáska, negyednap pizza... Szeretem a tésztákat, de azért nem ennyire...

Utána mozit kerestünk, a Berlinben játszódó Rosenstrassét akartuk megnézni, stílusosan, csak sajnos a film már lefutott a mozikban... Úgyhogy egy rajzfilmet választottunk, Findet Nemo, aznap volt a berlini premier. Nem (csak) gyerekfilm, az éjjel fél 12-es előadáson legalábbis egy gyereket nem láttam…

Péntek reggel a Jüdisches Museumba mentünk. Útközben elbuszoztunk az East Side gallery mellett, a berlini fal képzőművészek által kipingált maradványai mellett. Nagyon érdekes volt a múzeum, hála a kiváló vezetőnknek, különösen tetszett, amit a jiddis nyelvről megtudtunk. Például a kéz- és lábtörést mondásunk a jiddisből ered, feltehetőleg német közvetítéssel. Ezen a nyelven a 'szerencsét és áldást' jókívánság hasonlóan hangzik, mint a német 'Hals- und Beinbruch', s a németek ezt a formát vették át.

Utána megint találkoztunk barátainkkal az Alexanderplatzon a híres óra alatt. Együtt tettünk egy sétát a Nikolaiviertelben. Egy régi kisváros Berlin szívében! Gyönyörű volt.

Szombat = Potsdam. Az egykori Kelet-Németországhoz tartozó város kb. félórányira van Berlintől, a Wannseenél. A hozzá vezető híd volt a kémek kedvelt átkelőhelye... Nagyon elegáns az egész város, állítólag az előkelő berlini Potsdamban lakik. Gyorsítunk: Hollanderviertel, Alexandrowka (orosz negyed, mint a mesekönyvekben), Garnisonkirche, verbotene Stadt (a tiltott város, a KGB telephelye,

ahova senki kívülálló nem léphetett be). A Schloss Cecilienhofban volt a potsdami konferencia, nem rossz helyet választott Sztálin! És természetesen a Sanssouci-kastélyt is megnéztük. Kívülről nem olyan látványos, mint képzeltem, de belül a lélegzet is eláll a pompától! Nagy Frigyes épÍttette a kastelyt, visszavonulasra magának (a felesége be sem léphetett, jóban lehettek…), ivászatra (mindenütt Bacchus-szobrok), elvégre borhegyen épült a kastély. Még valami: ilyen északon állítólag csak Drei-Männer-Wein, azaz háromemberes bor terem, azaz egy issza, kettő viszi :-) Persze azért dolgozott is Frigyes, a híres Tafelrundénak Voltaire is gyakran tagja volt.

Délután még berlineztünk, lejártuk a lábunkat: a Wilmersdorferstrassén ettünk Currywurstot, amit nem lehet kihagyni Berlinben. Jártunk a berlini Jugendstil-Museumban, nagyon szép volt.

Este pedig az argentin útitársaink meghívtak minket egyikőjük 30. szülinapi bulijába. Szinte az egész busznyi csoport ott volt a szobában, aztán nyakunkba vettük a várost. A Speicher nevezetű helyen kötöttünk ki, 4 emelet, 4 stílus. Mindent kiprobaltunk (fekete zene, diszko, slageres, latino). Legjobban a latinos terem tetszett, főként kísérőink miatt: istenien táncolnak az argentinok, egy-két tánclépést sikerült megtanulnunk tőlük… Majdnem harmincan mentünk együtt, reggel hatkor a metrón még elénekeltük a happy birthdayt spanyolul az ünnepeltnek, az egész kocsi mosolygott, a végén ők is tapsoltak…

Másnap még gyorsan megnéztük a Pergamonmuseumot, aztán irány a jó kis Bochum!!