kókusztej

rizs

vanília

cukor

Idézet következik:

"Kókuszos tejberizst főzök. Az egyik legjobb és legkedvesebb desszertem, tulajdonképpen egy édes rizottó, amiben kókusztej a folyadék, a fűszere pedig mazsola, citrom- vagy narancshéj, és egy adag vaníliakivonat. (Vaníliarudakat áztatok hosszú évek óta vodkában, csodálatos kiegészítője rengeteg ételnek.)
Lehetne lassan is csinálni, a vajon kicsit körbepirított rizst lassan öntögetni vízzel duplájára hígított és cukorral édesített kókusztejjel, és szeretettel kevergetni, amíg lassan kókusztól és vaníliától nem illatozik az egész lakás, de most sietek, kuktát használok hozzá. Egy csésze finom, jó minőségű rizottó rizst két evőkanál vajon körbepirítok, aztán hozzáadok egy konzervnyi kókusztejet, ugyanannyi vizet (kétszer annyi folyadék kell, mint amennyi rizs), két evőkanál cukrot, egy csipetnyi sót, a mazsolát és citrushéjat, aztán kuktában a gyengébbik fokozaton lezárástól számítva négy percig főzöm, és utána még újabb négy percig hagyom a kuktában, csak aztán nyitom fel.
A kuktás módszer gyorsabb, gombás, céklás vagy akár klasszikus rizottót is lehet így csinálni, de az egy másik történet, most maradjunk a kókuszos tejberizsnél.
Mikor a kuktát kinyitjuk, megtelik kókuszillattal a konyha. A rizst kicsit lazítani kell, lehet bele még egy kevés vajat vagy akár rendest tejszínt keverni.
Már csak csokoládé kel hozzá, és kész is, ezt nem szoktam túlcifrázni, a lehető legjobb minőségű keserű csokoládét reszelem a tetejére (az aktuális kedvencem a Michel Cluziel Plantation Villa Gracinda-ja) a nagy lyukú reszelőn, hogy szépen kunkorodjanak a reszelék-fonalak, és már helyben is vagyunk."