A nőnapi turnénapot a CEU Business Schoolban kezdtem, ahol az IBM a Smart University, Smart City programjának rendezvényén vettem részt.

A programot előadások és videóbejátszások (A diákok megpróbáltatásai az egyetemen; IBM Smart University program) nyitották. A megnyitót Mel Horwitch, a CEU Business School dékánja tartotta, témája az volt, miképpen lehet egy felsőoktatási intézmény valóban "smart". Az előadás négy fő kulcsszava a creative curriculum, a cosmopolitan portal, a blended (learning&teaching) model és az ecosystem voltak.

Ezt követte Georgiu Achilles, az IBM Smart University hazai képviselőjének interaktív, múlt heti konferenciatapasztalatait összegző előadása, amelyben Vágó Istvánt (új kiadásban Friderikusz Sándort) megidéző módon négyválaszos kérdésekkel bombázta (némely válasz esetén sokkolta) a közönséget. Például: Hányszor nézzük meg egy órában átlagosan az e-mailjeinket? (A felmérések szerint a válasz 30-40-szer.) Hány másodpercig nézünk egy weboldalt? (A tíz évvel ezelőtti 21 másodperc helyett mindössze 10 másodpercig!) A termelődő információmennyiségről megtudtuk, hogy naponta 30 millió dévédényi adat keletkezik, ez 15 petabyte-nak felel meg, még szemléletesebben egy év alatt megtermelődik (megduplázódik) az emberiség összes eddigi léte során termelt információmennyiség. Nem véletlen, hogy − Mérő László fogalmával − homo informaticusokra van szükség. Milyen további hatásai vannak a gondolkodásmód változásának? Csökken az egyéni teljesítőképesség, ezzel szemben teret nyer a csoportmunka (az innovatív ötletek is így születnek), csökken a koncepcionális és a kritikus gondolkodás szerepe, csökken a személyes tudástár (hiszen minden elérhető a Google-univerzumban). Ezzel szemben a globális gondolkodás és az általában vett problémamegoldó képesség fontos szerephez jut. Koncepcionális és holisztikus értelemben is gondolatébresztő előadást hallottunk.

Dr. Setényi János, az Expanzió humántanácsadó vezető tanácsadója a változások hazai kezeléséről beszélt, arról, miképpen alkalmazkodhat a felsőoktatás (menedzsment és oktatói szinten) a felsőoktatás szociális, pénzügyi és nem utolsósorban demográfiai szempontból megváltozott lehetőségeihez.

A csütörtöki rendezvényt egy kerekasztal-beszélgetés zárta.

A beszélgetés résztvevői

Dr. Bognár László, a Dunaújvárosi Főiskola rektora;

Dr. Bőgel György, a CEU Business School professzora;

Dr. Setényi János, az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. vezető tanácsadója;

Papp-Danka Adrienn, az Edutus Főiskola tanársegédje, eLearning koordinátor és

Georgiu Achilles, az IBM Smarter University itthoni képviselője voltak.

A beszélgetés moderátoraként működtem közre a kerekasztalnál. Öt fő témakört érintettünk a beszélgetésben:

1. virtuális pedagógia, 2. online tananyagok, 3. átfedések a present, azaz jelenlétet követelő és a távoktatás között, egy curriculumon belül, 4. számonkérés módja, 5. emberi kapcsolatok, networking a virtuális egyetemen.

Egyes kérdéseket részletesebben, másokat inkább érintőlegesen tárgyaltunk, a közönség (ezúttal nem csupán HALLGATóság) aktív részvételével.

A legfrissebb pszichológiai, oktatástechnológiai kutatások szerint is mélyreható kulturális változás zajlik napjainkban. A rugalmas, változásokra kész rendszer, azaz az emberi agy alkalmazkodik a technikai környezet okozta változásokhoz. Az írásbeliség hozta analitikus és verbális gondolkodásmódot ismét felváltja a korábbi létmód, a holisztikus és vizuális gondolkodásmód. Miben is nyilvánul ez meg? Az oksági viszonyok, a kronológia helyett az egészleges látásmód lesz a fontosabb, a verbális információ helyett a vizuális kap nagyobb teret, a lexikális tudás helyét ‒ mivel az információ bármikor és bárhonnan elérhető ‒ átveszi a keresni tudás és alkalmazás kompetenciája.

Válaszokat, megoldási lehetőségeket kerestünk arra a kérdésre, hogy tud ehhez a változáshoz alkalmazkodni az oktatás, kiemelten a felsőoktatás; miképpen kell/lehet kidolgozni az online tananyagokat, hogy azok a multitasking, vagyis az egyszerre végzett többféle cselekedet mellett is lekössék a diákokat. Beszéltünk arról a problémás különbségtételről is, hogy az online tananyag csupán a hagyományosnak egy felvizezett, könnyített vagy akár lebutított változata lenne. A résztvevők szerint nem lesz különbség a hagyományos módon, a kampuszon megszerzett és az online diplomák (értéke) között. Viszont ehhez a pedagógiának és kiemelten a tananyagfejlesztő pedagógiának aktívan be kell kapcsolódnia a munkába.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a munkára serkentő, új gondolatokkal gazdagító rendezvénynek.