Körbejárt Föld. Összeomlott és összeomló kultúrák
Balázs Géza képei, kisfilmje

Egyetemi anyanyelvi napok, 2014. március 20. csütörtök 17.00
ELTE BTK 1088 Bp., Múzeum krt. 4/A. II. emelet, Nyelvész-könyvtár

Balázs Géza bevezetője:

Egy nagyon régi meghívásnak eleget téve 2005-ben rászántam magam, hogy elmenjek Costa
Ricába. Alig készültem fel az útra. De egy dologhoz ragaszkodtam: ha már átrepülöm az óceánt,
akkor Guatemalába is elmennék, megnézni a maja romokat. Ez valami belső, érthetetlen sugallat
volt. Ám amikor megláttam a hegyből kibomló maja piramisokat, sokkhatás ért. Azóta kutatom
az eltűnt, összeomlott civilizációkat, magyarázatokat keresve. Később elmentem Mexikóba is, ám
a fő vonal más lett: végigjártam az iszlám országokat Marokkótól Iránig, kis kitérővel
az „olajországokba" (Katar, Omán, arab emírségek). Újabb kulturális sokkhatás ért Indiában, alig
bírtam kiheverni. Ám megerősödtem, amikor megismertem a buddhista országokat, Nepált,
Thaiföldet, Laoszt, Vietnamot, Srí Lankát, a bezárkózott Mianmart. Kambodzsába pedig annyira
beleszerettem, hogy háromszor is visszatértem... Ázsiában olyan érzésekre találtam rá, amelyek
mélyen szunnyadtak a lelkemben. 2014-ben bezárult a kör és a Föld: a Csendes-óceán közepén,
Mikronéziában egy titokzatos város romjain merengtem.

Útjaimról keveset beszéltem, mert unalmasnak találom mások úti beszámolóit. Viszont minden
utamat megírtam, s ezekből áll össze hamarosan a Napsütötte sávban című könyvem.
A buddhista országokban szerzett tapasztalataimat pedig már közreadta a Vallástudományi
Szemle.

Lényegtelen, hogy hány országban jártam, hány kilométert repültem és hány fényképet
készítettem. (Mondjuk, a Qatar már törzsutasnak tekint.)

Egy felnőttkori megrendülésről, katarzisról szeretnék beszámolni. Az Ázsia-élményről. Akit
megfog Ázsia, azt úgysem ereszti, mondta egyszer nekem Sári László, amikor látta szememben
a csillogást. A kultúrákról és nyelvekről mesélnék. Földünk csodálatos sokféleségéről, szépségéről
és betegségeiről. Az összeomlás előszeléről. Amit a Baraka vagy a Samsara című film is áraszt.
Az én eszközeim szegényesebbek, viszont képekkel és első saját kisfilmemmel a titokzatos
óceániai városról, Nan Madolról igyekszem érzékeltetni az élményt. A képek és film önmagáért
beszélnek majd, ráadásul én is megkérdezhető vagyok. S hogy merre tovább? Csakis Ázsiába. De
előtte még vár egy tucat maja piramis, amit meg kell másznom...