Segítség, netfüggő mindenki! (Szélesi Tamás)
2017. január 08. vasárnap, 16:13

 

Emberek, ez komoly? Miért nem lehet ma rendesen kommunikálni vacsoránál, ebédnél, az iskolában vagy bármikor egy nap folyamán? Kissé kiakasztó a dolog, hogy manapság minden a netről szól, és egyszerűen nem lehet nélküle rendes szociális életet élni.

Mint amitől Einstein is félt, átvette a technika az uralmat a mai ember agya felett. Már csak idők kérdése, és a karácsonyt is a Facebookon fogjuk megünnepelni. Vannak, akik már a teljes életüket egy fehér online üzenőfalon élik. „Kiss Béla posztja: Asszem mostan elmegyek a budira". Haver, kit érdekel? Mármint nagyon jó, hogy ezek az emberek ekkora szintű bizalommal fordulnak a talán személyesen nem is ismert barátaik felé, de nem hiszem, hogy ez csak szerintem egy különösen nagy társadalmi probléma.

Bárhova menjen az ember, soha nem fog már a negyvenes korosztály berúgott kocsmás bandáján kívül olyan csoportot látni, ahol nincsen legalább egy számítástechnikai „kütyü" elöl. Elég, ha az ember végigmegy az iskolában a folyosón. A srácok úgy létesítenek szociális kapcsolatot egymással, hogy előveszik az „almájukat", és ráírnak egymásra telefonon. De nehogy ám abban a hitben éljünk, hogy csak a gyerekek ilyenek. Nem! Sőt, a felnőttek is már átvették ezt a fajta életformát. Számtalan szülő posztol ki a gyerekéről cuki fotókat, „közkívánatra". A tanárok először az e-mailt használták. És most? Facebook-csoportban beszélik meg tanárok és diákok a másnapi dolgozatok tartalmát. Ne értsenek félre, ez lehet jó. De van, aki talán nem is nézi meg azt az iskolai online csoportot.

Persze az internet nem csak a kapcsolat-fenntartó szoftverekből áll. Ott vannak még az online játékoldalak vagy a végtelen videó oldala, a YouTube is. Okozhat-e a videónézés függést? Vagy ha függést nem, akkor válhat-e mindennapi rutinná? Vegyük például a játékokat. Miért jók ennyire? Miért nem lehet őket megunni? Vagy meg lehet? Mikor kezdődhet el egy függőség? Hogyan kezdődhet el? Számtalan kérdés, de egységes választ nem kapunk rá.

Sokszor azt érzem, hogy egy hatéves kislány már legalább annyit tud az internetről, mint én vagy bárki más az én korosztályomban, a 16 évesek közül. A kicsik is tudják már, hogy kell beállítani a dolgokat a telefonon, a letöltéseket kezelni és lassan már azt is, hogy kell regisztrálni oldalakon.

Összegzésül: Ne hagyjuk, hogy átvegye a technika az életünk felett az uralmat.

 

 

 

 

 

 

 

Keresés

Google-ajánlat