Stílusirányzatok, stílusjegyek (Szabó Dávid)
2011. március 28. hétfő, 10:04

A feladathoz 4 csoportra van szükség.

Minden csoport kap 1-1 verset, amellyel kapcsolatban 2 feladatot kell megoldaniuk:

a) A versben található stílusjegyek alapján a csoportnak meg kell határoznia, hogy milyen stílusirányzathoz tartozik a mű (a felfedezett stílusjegyeket ismertetniük is kell a többiekkel)

b) Egy általam meghatározott stílusirányzat jellemző stílusjegyeit a csoportnak bele kell építenie a kapott versbe (pl. Berzsenyi Dániel A Magyarokhoz című versébe impresszionista stíluselemek beleszövése). Ez történhet új szavak, sorok hozzáadásával, illetve a meglévők átírásával is.

A jobb követhetőség érdekében minden csoport megkapja mind a négy verset, de természetesen csak az egyikkel kell dolgozniuk.

 


Berzsenyi Dániel:

A magyarokhoz

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
S a föld lakóit vérbe mártott
Tőre dühös viadalra készti.

Egy nap lerontá Prusszia trónusát,
A balti partot s Ádria öbleit
Vér festi, s a Cordillerákat
S Haemusokat zivatar borítja.

Fegyvert kiáltnak Baktra vidékei,
A Dardanellák bércei dörgenek,
A népek érckorláti dőlnek,
S a zabolák s kötelek szakadnak.

Te Títusoddal hajdani őseid
Várába gyűltél, hogy lebegő hajónk
A bölcs tanács s kormány figyelmén
Állni-tudó legyen a habok közt.

Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!
Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély,
Nem félek. A kürt harsogását,
A nyihogó paripák szökését

Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.
Ez tette Rómát föld urává,
Ez Marathont s Budavárt hiressé.

 

 

Csokonai Vitéz Mihály:

Tartózkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek

Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,

Gyönyörű kis 'tulipánt!'

Szemeid szép ragyogása

Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása

Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,

Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal

Fizetek válaszodért.

 

Csokonai Vitéz Mihály:
Szegény Zsuzsi, a táborozáskor


Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

 

 

 

Tóth Árpád: Körúti hajnal

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére...

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresés

Google-ajánlat