Feladatok:

1. Milyen stílusrétegek keverednek a versben? Bizonyítsátok példákkal!

2. Alakítsátok át a verset néhány soros prózai szöveggé a következő stílusban: régies/népies/publicisztikai/hivatalos!

3. Határozzátok meg az adott stílus jellemző jegyeit!

Varró Dániel: Szerenád Saroltának

Olyan komiszul jön az este,

mint messzi, borissza rokon,

szineződik az orra veresre:

zörgetek az ablakodon.

Alszol, cica? Száz kicsi, fájó,

halvány szinü visszeren át

kúszik be szobádba e fázó,

együgyü kis szerenád.

Az vagy nekem, Eörsi Sarolta,

ami vágyteli foltnak a zsák,

nincs összesen annyi poroltó,

hogy eloltsa szivem parazsát,

mint flambirozott pecsenyéstál,

úgy lángolok érted alant,

lelkembe ami bevéstél,

azt zümmögi vissza e lant.

Dalolok pihekönnyü terólad,

míg hullik a hó idekint,

az idő zizegő pihehóhad,

belekezdek a dalba megint:

figyuzz ide, állok a hóban,

egy perc és a tél betemet,

ha nem engedel is be valóban,

legalább ne aludj nekem itt.

Most kaptam egy új körömollót,

csupa vér ez a tíz körömágy,

már gyűlnek a fákon a hollók

-ijedezget a szívben a vágy-

leskelve köröznek az égen,

mint kunkorodó teagőz,

így szálldos az élet is éppen,

a tavasz meg a nyár meg az ősz.

Egykutya persze a tél is,

mindegy hogy olyan vagy ilyen,

hisz végül a köldöke mégis

csupa rügyteli carpe diem.

A jelen brükögő lükebéka,

lustálkodik és muzsikál,

a holnap bús düledéke,

kit érdekel az, husikám?

De a dalból a szók kiperegnek,

elfogynak a lenge szuszok:

mit lángolok itt dideregve,

ha magácska csak egyre szuszog?

Kihull kezemből a brácsa,

elhallgat a tétova húr,

már durmolok én is, akárcsak

szemeidben az égi azúr.

A vers forrása: Szikszainé Nagy Irma 2011. Stíluselemzés, stlíusértékelés, stílusművelés: Stilisztikai gyakorlókönyv. Debreceni Egyetemi Kiadó. Debrecen. 240.