Szövegtipológiai beugró (Horváth Anna)
2011. április 03. vasárnap, 12:24
Az eredeti beugróban két szereplő kap egy szituációt és tulajdonságokat húz közben, amelyeket rögtön fel kell vennie.
Nálam minden csapatból lenne két ember, aki eljátssza a kihúzott szituációt, egy játékmester, aki tapsol, ha húzni kell és egy negyedik, aki húzza az adott jellemzőt: monologikus/dialogikus, beszélt/írott, hagy./nem hagyományos, spontán/tervezett. (Szépséghiba, hogy az írott is beszélt lesz, de a jellemzőit lehet érzékeltetni.)
Tehát megy egy szituáció (pl.: a gyerek megbukott, a szülő veszekszik vele). A pár elkezdi a jelenetet, a továbbiakban viszont az alapján kell igazítani a beszédhelyzetet, amit kihúz a csapattárs a szövegtípus-kritériumok közül. Akkor lehet húzni, ha a játékmester tapsol, tehát váltást kér. Négyfős csapatok lennének, két "színész", egy játékmester és egy húzó.

 

Szituációk:
1. Gyerek és szülő párbeszéde, a gyerek bevallja, hogy megbukott.
2. 20 év múlva találkozik két osztálytárs, akik utálták egymást.
3. Lemezboltban az illető megtalálja a 20 éve keresett kedvenc lemezét, de egy idegennel egyszerre nyúlnak érte.
4. Az ellenőr bliccelésen kapja az utast.
 

Keresés

Google-ajánlat