Miért ne mondjam, hogy lájkol?

A Nemzeti Szocialisták 67. kongresszusán hangzik el

Honfitársaim! Hazafiak!

Mi, akik már ezer éve koptatjuk a Kárpát-medence füves pusztáit, mostanában hajlamosak vagyunk elfelejteni magyar gyökereinket, és angol szavakkal mérgezzük a magyar nyelvet.

Honfitársaim! Kurucok!

Mi nem lájkolunk, mi tetszikezünk, komázunk, kedvelünk és csipázunk. Ne tiporjuk a hon dicső nyelvét!

(Czottner Zsófia és csoporttársai)

Érvelés a facebook használata ellen
Kedves Olvasóink, akik a valós világban élnek!

Manapság igazán kevesen vannak, akik nem rendelkeznek Facebookprofillal. Ez azonban nem azt jelenti, hogy mára eljutottunk oda, hogy valóban törődünk egymással. Valójában létrejött egy újabb közösségi oldal, amely lehetőséget ad az egymás után való kémkedésre, a pletykák megosztására és az irigykedésre.
Ez a közösségi oldal rengeteg új problémát vet fel. Valójában tudná-e, mikor van az egyik ismerőse születésnapja, ha az nem lenne kiírva? Meg is fordíthatjuk a dolgot: vajon ő felköszöntené-e Önt, hogyha nem látná a jobb felső sarokban a születésnapot jelző figyelmeztetést? Ez az 500 ember, akit a barátjának/ismerősének mondhat, igazából azt sem tudja, mikor született, kivel van kapcsolatban, kik a rokonai stb.
Ez az oldal sajnos a felszínes kapcsolatok gyűjtőhelye. Hogyha valaki like-olja a képeket, akkor rögtön késztetést érez rá, hogy Ön is ugyanígy tegyen. Nem beszélve a rengeteg felesleges alkalmazásról, amelyek szintén csak beszippantanak a virtuális világba, azonban nem járulnak hozzá a személyes fejlődéshez.
Azt javasoljuk minden kedves olvasónknak, hogy térjen vissza a valóságba. Az igazi barátaival találkozzon, üljenek be egy kávéra, és mesélje el, hogy mi történik Önnel. A valós kapcsolatokra építsünk, ne pedig a látszatra.