Milyen tudományterület jellemző nyelvhasználatára ismerhetünk az alábbi példákban?

„Minden ontológia rendelkezzék akár a leggazdagabb és a legszilárdabban felépített kategória-rendszerrel, alapjában vak és a legsajátabb szándékának fonákja, ha nem a lét értelmének kielégítő megvilágításán kezdi, és nem ezt fogja fel alapvető feladataként.”

„A drámai feszültséget fokozza a M. korai évekre jellemző kompozíciós fogás: fénnyel felvillantott arcok sötét háttérből való kiemelése. A tragikus hangulat enyhítésére és a tónusok élénkítésére szolgál a kisgyerek színes figurája.”

„Eltűnt a madrigál könnyed áradása, ahol csak lélegzetvétel céljából tartanak szünetet. […] Összefügg azzal az erősödő igénnyel is, hogy a partitúra sok szólamát előre meghatározott rend szerint tartsák mozgásban.”

„Azt kell megmutatnunk, hogy a közelítő értékek sorozatának az a torlódási helye, s hogy más torlódási hely nincs a sorozatban.”

„Egy szabályos gulliveriáda így fest:a történet sematikus: a képzeletbeli utazás (imaginary voyage) ötletét felhasználva, s az útikönyvek iránti kortárs érdeklődést kihasználva a királyi flotta sebészorvosának, Lemuel Gullivernek utazását meséli el. A választott hős tipikus, átlagos- angol- polgár, aki a sors szeszélyes folytán különös helyzetekbe, irracionális adottságokkal rendelkező társadalmakba kerül, ahol az irreális helyzetek az ő személyét és nézeteit is irreálissá és irracionálissá teszik. A kötelező történetelemek, amelyekből a gulliveriáda áll: mentegetőzés, ismét utazás, hajótörés, idegen országba kerülés, lakók, nyelv, társadalom megismerése, az angol társadalom bemutatása, szembesítések és szembesülések (jók és rosszak), szökés vagy elbocsájtás, hazatérés, fogadkozás. Az elbeszélő mindig azonos az utazóval, így a gulliveriáda csak egyes szám első személyben készülhet.”

„Az akceleráció kialakulásában komplex hatások szerepelnek. […] A kezdeti kétségektől eltérően ma kedvező jelnek tartják, hiszen nemcsak tényleges gyorsulásáról, hanem évszázados retardáció megszűnéséről van szó.”

Forrás: Gombos Péter: Sajtónyelv ‒ stilisztika. Szöveggyűjtemény és munkafüzet. Profunda Könyvek. 2008. p. 26‒27.