Egy rijeka–szeged–budapesti konferencián Budapestre, a CEU-ra látogatott W. J. T. Mitchell, a chicagói egyetem professzora, a képi fordulat (pictorial turn) egyik legismertebb teoretikusa.

A CEU-n május 27-én tartott nyilvános előadásai közül az elsőn, az Image X Text címűn tudtam részt venni. Az előadás előtt negyed órával két ELTE-s anglisztikás doktorandusszal még csupán hárman voltunk a Gellner-teremben, így a professzor beszélgetni kezdett velünk, az érdeklődési-kutatási területünkről, és az így nyert információkra többször is utalt az előadásában (amikor már természetesen tele volt a terem...). Korán érkezőkként kivételezett helyzetben voltunk hát. 

A képek 99%-a nem művészi jellegű, gondoljunk csak az okostelefonnal tonnaszámra (gigabájtszámra?) készített fotókra. Mint például ez itt:

A címbeli X is többféleképpen értelmezhető: lehet az ismeretlen, a változó jele; lehet a multiplikáció (-szor, -szer, -ször) jele; egyfajta chiazmus; kereszteződés (crossing és intersection értelemben is), illetve a versus és az as egyidejű jelölése.

A rövid bevezetőben szó esett a kérdéskör négy + egy alapvető fogalomcsoportjáról, ezek a következők voltak: 1. pictorial turn (kitérve a linguistic turn kérdéskörére és természetesen a Boehm-féle iconic turn terminusra is); 2. image-text relationship; 3. image vs. picture; 4. metapicture; 5. viral picture vagy bio-picture.

[Csak a számomra érdekes részeket emelem ki az előadásból (volt egy üresnek érzett, kitérős húsz perc a kétórás előadás közepén, amikor a közönség kérdezhetett, és nagyon messzire vittek a kérdések, például a fontos, de a tárgyalt téma szempontjából teljesen irreleváns "a humanities szerepe napjainkban" felé).]

A pictorial turnról nem tudtam meg újdonságot, azt hiszem, ilyen időkeretben nehéz is lett volna erről többet mondani, nem is ez volt a cél (az elhangzott kulcsszavak: philosophy of things, idea, concept of concept, Frege, Wittgenstein, linguistic turn, isotypes, Iconology, Boehm, iconic turn).

A metapicture kép a képben, erre példa az a rajz, amelyben az egyiptomi rajzolóknak olyan pózban áll modellt a lerajzolt figura, mint ahogy ismerjük az egyiptomi testábrázolásokat (érdekesség: a képet nem láttuk, az előadó verbálisan körülírta csupán). Itt is szóba került a René Magritte-féle "ez nem pipa".

Az újmédia hatására a kép vírusszerűen terjed ("the image goes viral"). A képet élő szervezethez hasonlítjuk több metaforában is. A Bibliában (is) szerepel az a mitikus momentum, hogy a teremtő az élettelen képbe (képmásba) életet lehel. A biotechnológia pedig élő másolatot hoz létre élő teremtményről (Dolly, klónozott békák és más állatok; vö. az ATCG DNS-összetevőkkel ábrázolt dinoszaurusz-kép). Ez a bio-kép koncepció.

A virtualitás hatására kialakult egy ellenreakció: a kézzel való előállítás felértékelődése (például a kézzel készült képregények reneszánszukat élik).

A kép és szöveg kapcsolata háromféle lehet:

1. image/text: gap, cleavage. A kép-szöveg között szakadék, űr van, nincs közöttük kapcsolat. Erre példa az (egyébként Foucault által is elemzett) Ez nem pipa nem-kommunikációja: a szöveg tagadja a képet, az elme viszont a kép alapján tagadja a szöveget stb.

2. imagetext: composite. A kettő összeolvad, olyannyira, hogy a kép szinte nem is tűnik fel. "Valódi", betűt tartalmazó példák: képregények, kaligramok, kollázsok, tipográfia. Figuratív példák: narráció és leírás, kép és nyelv a memóriában, kép a diskurzusban. Köznapi példa: emlékszünk valakinek az arcára, de a nevére nem (vagy ismerkedésnél: "ismerősnek tűnsz"...).

3. image-text: relations. Például: képregények.

A verbális és vizuális reprezentáció kapcsolatát pedig egy, az előadó által bemutatott ábra írhatja le: 

A kép és kód kapcsolatát (a digitális győzelmét, "victory of the digital") a vonalkód vagy éppen a Mátrix film jelképezheti: a kép lefordítható egy matematikai jelsorozattá, egyesek és nullák sorozatává.

Ajánlott olvasmányok:

Lessing (1766): Laocoon, or The Limits of Poetry and Painting

Roland Barthes: Image music text

Friedrich A. Kittler: Gramophone Film Typewriter

Nelson Goodman: Languages of Art

és persze Mitchell: Iconology