Most ez terjed a neten:

Büszke vagyok arra, hogy zalai vagyok. Nálunk a zöldborsó az cukorborsó, és a sárgabab az spárga, a csipkebogyó csicskenye. Töszmörögni szoktam, amikor készülök valahova, és ezzel a szóval kifejezem, hogy nem sietem el a dolgokat. Nálunk a pazarolni az csak pazolni és a barack is csak barac. Ha azt mondom, faragó, mindenki tudja, h valójában a hegyezőről beszélek... nálunk a befőttesüveg dunsztosüveg. A meztelen csigát kágyillónak vagy röviden csak kágyinak hívjuk. Ha elmegyek vásáni, általában megérem hazavinni. Ha azt mondom, hogy tixó, mindenki tudja, hogy a celluxra gondolok. Amikor azt kérdezem, hogy "mire értél haza?", akkor tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy hány órára. A kapucni nálunk kucsma, a hömbölödni szót pedig a legurul-ra mondjuk, a mésogni az idegesítő vinnyogás jelentése, az iperedni pedig az, amikor megnőttél. Mi a hegyre megyünk inni és bulizni, nem pedig a mezőgazdasági területre. A csepőtés, csepütés, dzsindzsás szó teljesen elfogadott magyar szavak, amiről tudjuk, hogy a gazos susnyást jelenti. És jába, a rossebb vigye el, nálunk még a hűtő is hüttő :D